A darab a létminimum határán élő, öt férjezetlen nővérből, egyikük hétéves kisfiából és az afrikai misszióból évtizedek után éppen hazaküldött nagybátyjukból álló "család" szétesését tárja elénk.
A perspektívák, ám nem vágyak nélkül vidéken élő nőtestvérek együttese Csehov Három nővérére emlékeztet. A szereplők azt mutatják meg, hogy az alapvető tragikus életekben is ősidőktől fogva létezik a másba, általánosabba emelkedés vágya, amelyet a tánc nyelve képes kifejezni. A szereplők tánca az élet tánca, amelybe a kétségbeesés kiáltása együtt hangzik fel a megkönnyebbülés ritmusával. Az élet rejtett lehetőségeit sugallja, amelynek révén az ember saját zártsága ellenére részese egy időtlen folya-matnak. A tánc nyelven túli nyelv, amely az egyéniség teljességének kifejezésére, test és lélek közötti ellentét meghaladására képes. A dráma a valóság és a látszat szintjei-nek egymástól való eltávolodására épít. Két idősík teremtődik: a máé és az évtizedek-kel ezelőtti múlté, s ezeket magában foglalja a hátteret képező ősi aratási hagyomány-hoz, az önkifejező nyelv mindenkori kereséséhez s az évszakok körforgásához kapcsolódó időtlenség.
A(z) Budakeszi Kompánia Társulat előadása
Hozzászólások