Színház

Csehov.zip

előadás, magyar, 2009.

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

Harmadéves színészhallgatók megfejtési kísérletei Csehov.zip tömörítésben.
Csehov hősei beszélnek, de keveset tesznek. Sokat beszélnek, még többet beszélgetnek, de ritkán arról, amire gondolnak. Mindez az író szerint "hallatlan mulatságos". Hogy van ez?
Kik ezek a figurák, milyenek ezek az emberek, akik "fürdenek" az ilyen helyzetekben?
Mi a különbség a "beszélni" és a "nem tud nem beszélni" között?

A(z) Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai kar előadása

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2010 jan. 29. - 11:09:56 10/10
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál-------- -------------------------------- CSEHOV.ZIP --- Anger Zsolt - Kaposvári KE-MK Néhány év óta, egyre-másra fantasztikus osztályok végeznek a budapesti Színmûvészetin, óriási öröm, hogy Kaposváron is termõre fordult a több, mint fél évtizedes színészképzõ munka. A most III.-os, Mohácsi János-osztály delejes lendületû, viharos tehetségû csapat! Anger Zsolt merészen gondolt egy nagyot: a négy Csehov-alapmû kulcsjeleneteibõl varázsolt, átgondolt szerkezetben felépülõ kollázst. A motívumok, a szituációk könnyedén járnak át egyik darabból a másikba, hasonulnak, avagy ellenpontozzák egymást, kiegészülnek, vagy teljesen újszerû megvilágításba kerülnek. Végre gátlástalanul lehet, az általában társalgási szentimentivel játszott Csehovon: igen! - harsányan röhögni! Hiszen ezek a konfliktusok ismerõsek, lényegében semmi sem változott száz év alatt, magunkat látjuk a színpadon vergõdni és ez bizony, ebben az elõadásban, Anton Pavlovics szavaival élve: "hallatlanul mulatságos"... Nincs nagyobb bûn a stáb-névsornál! Úgy kell összevadászni a szereplõk neveit, igaz, hogy füves vetésforgóban váltogatják a figurákat, jut is mindenkinek kicsi és nagy jelenet, félmondat és monológ, de korántsem Mao-egyenruhás osztag ágál a színen, hanem felnövekvõ egyéniségek, akiknek legnagyobb kincsük a könnyen beazonosítható név! Megpróbáltuk: minden tévedésért a színházi ál-egyenlõsdi a felelõs... Indulásnak az ifjú titánok elcsépelt falvédõ-szövege a Sirályból, harsogó avantgard helyett, Formán Bálint-tal az átgondolt elképzelés árnyalataiban szólal meg, a gyönyörûen deklamáló Woland mágus: Porogi Ádám, Versinyinként nemcsak a három nõvér pulzusát pörgeti életveszélyesen fel, Kárpáti Pál "nõm szeret engem"-Kuliginja és hisztériázó professzora egyformán erõteljes karikírozó képességet bizonyít. Rezzenéstelen, gránitba faragott arccal Lábodi Ádám teszi jelentõssé az újsághirdetések egy-egy frázisát feldobó doktor szerepét, Tuzenbach-jának szófukar merevsége megelõlegezi az értelmetlen halált. A figuratíve szuggesztív Juhász István pózban, gesztusban ellenállhatatlan, de már az nyitóképben megmutatja, a Ványa bácsival való nagy összecsapásban kiteljesedõ játékerejét. Lovas Rozi természetessége, energikus jelenléte, a kemény következetesség, a nõi helytállás példaképévé nemesíti Olga alakját, Páll Mónika a hajzuhatagos csábtánc mellett, felejthetetlen szépséggel sugározza a "boldog vagyok!" ritka optimizmusát. Az eredendõen halk szavú Molnár Zsolt, a legmélyebb átélés mélységeibõl táplálja lopahini nagymonológjának mesteri fokozását, egyetlen gigászi kitörésbe sûrítve az érzelmi szélsõségeket. Béli Ádám az alkatához illõ papucsférj Andrej szerepében is nagyot alakít, de kivételes képességeit a Szonja-Asztrov jelenetben mutatja meg. Egy szál fecskében, a leplezetlenség totális hendikepjében játssza el, abszolút hitelességgel a fennkölten gondolkodó, eszményi férfi-ideált, aki csak vodkamámorban képes pillanatnyi kapcsolatteremtésre. Szerelmi vélekedéseinek paródiáját többször is átélhetjük, férfi-férfi felállás után nõ a nõvel változatban, majd rappelõ pantomim-groteszkben is. A dramaturgia és a rendezés szülte káprázatos forgatag kifogyhatatlan ötletességénél csak a fegyelmezett maximalizmus mértéktartása lenyûgözõbb, - így például nyoma sincs a külsõséges alkoholizálásnak... Futja még egy teljesen eredeti jelenetre is: a menyegzõre készülõ Tuzenbach leszerelése hamisítatlan Néphadsereg-i stílusban elevenedik meg, ami hatványozottan anakronisztikus, hiszen a cári tiszt gróf és dúsgazdag, de ez adja a szerelmesek gyengéd búcsújának, a tragikus véget sejtetõ kontrapunktját. Az elõbb még rideg feljebbvalók zümmögõ-kórusa volgai végtelenséget idéz, a haláltudat és a beteljesült boldogság ambivalenciája az elõadás katartikus csúcsát képezi. Nem igaz, hogy a csodálatos II.Jazz-szvitbõl való Sosztakovics-keringõt meg lehet unni és személyes gyönyörûséget okoz a "hangtalan" gitárral, pianisszimó tenyérdobolással, néma ritmus-gesztusokkal operáló LOw FIdelity trió... Szász János nyíregyházi Ványa bácsi-ja és Schilling Árpád "Siráj"-a óta nem láttunk ennyire hatásos, ennyire gondolatébresztõ Csehov-interpretációt!