Felnőttem a Nyugatban. Minden gyümölcs nekem ért a fán. Elértem a Napot. Aztán félni kellett. Onnantól kellett félni, hogy apám kollégájához bedobták a behívót. Nem tudtam,mit kell ilyenkor csinálni. Kit kéne gyűlölni. Próbáltam kicsi maradni és sovány. Aztán mi is szegények lettünk. Én azt hittem, egy háborúnak lehet jó célja is.
Amikor megszülettem március volt,
és apám ugrálva ment végig
a rügyező utcán.
Kiabált, az utcára kiabálta
az összes szomszédot.
Éjjel úgy vitték haza a mamához
a férfiak, a karjukban, a hátukon,
mert ájulásig mulatott.
Apám mindig azt mesélte,
addig verte öklével az asztalt
a zenészek mellett, míg az össze nem tört.
A trombitás félmeztelenre vetkőzött,
pedig március volt,
kint a hidegben csattogtak rügyek.
Apám mulatott,
apám boldog volt,
mert fia született.
Vizuális látványtervező: Kiss Viktória
Hozzászólások