Csongor szerelmes, elvesztette a határt álom és valóság között. Már nem tiszta, hogy az eszményi nőt keresi Tündében, vagy saját tekintetét a másikban. Az ember folyton döntések előtt áll; a rossz előérzet és a jövőtől való félelem mindannyiunkat megbénítja olykor. Ilyenkor jó elmerülni Vörösmarty fantáziavilágában, ahol a szereplők céljai és nehézségei nem állnak távol a miénktől. A boszorkányok, jósok és varázslatok birodalmában a legmagasabb filozófia sejlik ki és tölti fel az ember lelkét. És felteszi a mindannyiunkban állandóan zakatoló kérdést: hol van a boldogság, melyben az ember kielégülhet?
A(z) Miskolci Nemzeti Színház, valamint Szőcs Artur előadása
Hozzászólások