Színház

Dúl-fúl, és elnémul

előadás, magyar, 2010.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Bergman e művének főszereplőjét saját nagybátyjáról, Carl bácsiról mintázta. Önéletrajzi írásában, a Laterna Magicá-ban így emlékszik vissza rá:
Nagyanyám volt a gyámja: a bácsi ugyanis kissé ütődött volt, "nem volt ki mind a négy kereke". Néha bevitték a bolondokházába.
Carl bácsi igazából feltaláló volt. Rajzokkal és leírásokkal ostromolta a Királyi Szabadalmi Hivatalt, de kevés sikerrel. Mintegy száz beadványa közül kettőt fogadtak el: egy gépet, amelyik egyforma nagyságúra vágta a krumplit, és egy automatikus WC-kefét.
Csodáltam Carl bácsit, mert elmés szerkezeteket fabrikált a laterna magicámhoz és a filmvetítőmhöz.
A családi legendához tartozik Carl bácsi eljegyzésének története egy nála harminc évvel fiatalabb tornatanárnővel. Bergman ezt az epizódot emeli ki a bácsi életéből: hol szeretetteljes iróniával, hol metsző humorral meséli el az önnön kisszerűségétől rettegő, a zsenialitás és őrület határán élő ember utolsó szerelmi és művészi fellángolását.

A(z) Örkény István Színház előadása

Bemutató időpontja:

2010. december 18., Örkény István Színház

Stáblista:

Szereplők

Carl Akerblom (mérnök és feltaláló)
Pauline Thibault (tornatanárnő, Carl menyasszonya)
Anna Akerblom (Carl mostohaanyja, özvegy)
Stella nővér (ápolónő)
Osvald Vogler (nyugdíjas professzor)
Emma Vogler (a felesége, néma)
Johan Egerman (docens)
Petrus Landahl (technikatanár)
Mia Falk (színésznő)

Hozzászólások

elszabó 2010 dec. 31. - 00:04:02
A darab ismertetõje szerint Carl, a fõszereplõ (Gálffi László) alakját Bergman saját nagybátyjáról mintázta, aki anyja gyámsága alatt álló feltaláló és kezelt ütõdött is volt. Carl a bolondok házában Schubertnek képzeli magát, aki szifiliszével küzdve írja nagy szimfóniáját. Eközben egy gróf kitartottjával keveredik érzelmi kalandba, aki valójában Carl harminc évvel fiatalabb jegyese. Új találmánya, a nyugdíjas professzorral (Gyabronka József) közös vállalkozásban készített "élõfilmje"- vagyis mikor a film elszakad és élõben folytatják az elõadást - is errõl szól az "Örömlány öröme" címmel. A süllyedés és emelkedés stációi idõben, térben és a személyek között kavarogva. Féltem Bergman depressziójától, ám a darab a depressziót is görbe tükörbe állítja, amitõl gyakran kacag a nézõtér. Igazi színház, nagyszerû elõadás, nagyszerû alakításokkal! Az Örkény Színháznak Mácsay kezei alatt ma már olyan bukéja van, mint egykor a Katonának volt. Úgy tûnik, akármihez nyúl, az mind jó lesz, noha ez nyilván nem ilyen egyszerû.