Színház

e föld befogad avagy SZÁMODRA HELY

színmű, magyar, 2014.

Értékelés:

23 szavazatból
Szerinted?

A XIX. század vége óta egy ország, konkrétan ez itt, a miénk, időnként levedli magáról népessége egy részét. Ha nem kapnak észbe, és nem menekülnek el idejében, akkor hazájuk akár meg is öli őket.

1941-ben népirtás történt. Négy-öt hét alatt több, mint húszezer zsidót hajszoltak a halálba. Magyarok. Nem németek, magyarok.

Nem ők: mi. Olyan emberek, mint te meg én. Mint te, aki ezt ol­vasod, vagy mint én, aki ezt írom. Mint mi, akik megcsináltuk ezt az előadást, meg ti, akik nézitek.

Azért csináltuk ezt az előadást, hogy emlékezzünk erre a huszonvalahányezerre, és velük együtt kicsit a többire is. Mert ha nem emlékezünk rájuk, ha tagadjuk azt, hogy a bestia bennünk van, bennem, aki írom, benned, aki olvasod, ben­nünk, akik csináltuk és bennetek, akik nézitek, akkor nem fog­juk felismerni a fenevadat, amikor ébredezik, és akkor mindez bármikor újra megtörténhet. De ha elismerjük a létezését, ak­kor egyszer szembe is tudunk nézni vele.

És talán le is tudjuk győzni.

Színikritikusok díja 2015 - A legjobb előadás

A(z) Örkény István Színház előadása

Bemutató időpontja:

2014. október 3., Örkény István Színház

Stáblista:

Hozzászólások

offtopic
Edmond Dantes 2015 jún. 08. - 11:19:42
off
Pár napig nem voltam netközelben és a darabot sem láttam, de mivel két régi kedves levelezõtársam eszmecserélt lejjebb, hadd szólaljak meg :)

A hercehurca nem a POSZT körül van, még kevésbé Mácsai "félelmei" körül, de még Csáki is csak apró epizód ebben a meccsben, hanem MSZT és MTT acsarkodása, ami számomra a SzIMA/MMA "szindróma" színházi leképezõdése: a képtelen kultúrharc képtelen megnyilvánulása. Kerényi Imre apostoli intelme itt is valóra válik: "most nektek jön a hét szûk esztendõ!" Közbevetés: neki ugyan mikor volt 7 vagy akár csak 1 szûk esztendeje? Közbevetés vége.

A pécsi közönség nem érdemelte volna meg h lemondják azoknak a produkcióknak az elõadását, amelyek nem kívánnak élni a versenyzés lehetõségével, a kizárás unfair lett volna a szervezõk részérõl s bár tervezték, végül elálltak e képtelen ötlettõl.
Jómagam a versenyt bojkottáló társulatokkal ill vezetõivel sem értek egyet: SAJÁT mûvészeik elõl vették el a lehetõséget h alakításaikkal, produkciójukkal díjat kapjanak. Különösen a jelen állás szt megszûnõ Szputnyikra és társulatára nézve sajnálatos ez az elhatározás. A POSZT jövõje kérdéses lett avagy jövõre több POSZT is lesz? Mondjuk egy POSZT/MSZT és egy POSZT/MTT?
szonya1 2015 jún. 04. - 16:25:12
Köszönöm én is!
szonya1 2015 jún. 03. - 18:26:57
Egy mai hír, ami nem egészen független CsJ mostani megfúrásától a zsûri tagjai közül: elsõ fokon ítéletet hozott a kaposvári munkaügyi bíróság Csáki Judit, a színházi tanszék egykori vezetõjének ügyében... jogtalan volt eltávolítása a tanszék élérõl. A határozat alapján a felmondás indokai között szereplõ intézményi átszervezés nem történt meg... Csáki Judit színikritikus korábban a Kaposvári Egyetem Mûvészeti Karán a Színházi Tanszék vezetõje volt. Vidnyánszky Attila 2011-es kaposvári felbukkanását követõen kidobták állásából...
De most már valóban leszállok a témáról :)
szonya1 2015 jún. 03. - 12:11:56
Ugyan mire lett volna garancia Csáki Judit maga egy személyben? És továbbra is azt mondom, hogy mi ketten másfelõl közelítjük meg a történteket. Mácsaiéknak nem a gyõzelem, hanem a szolidaritás a fontos. De ez az én véleményem, nem akarok senkit gyõzködni, annyira nem fontos a számomra ez az egész, hogy ezen összevesszünk.
szonya1 2015 jún. 02. - 20:21:05
"nem meri magát a versenyben megméretni, mert nem lát garanciákat a gyõzelemre"
Ezt én csak egyféleképpen tudom értelmezni, de ezzel továbbra sem értek egyet. Szó sincs arról, hogy nem meri magát megméretni! A zsûrit pedig nem õ állította össze, nem arról van szó, hogy az õ akaratának kellett volna érvényesülni, egyszerûen bojkottálni kívánták a versenyt, amiért a Teátrumi Társaság kigolyózta Csáki Juditot, a Színházi Kritikusok Céhe által jelölt zsûritagot.
szonya1 2015 jún. 02. - 19:23:44
Hm, ha ez ilyen egyszerû lenne! Nem tudom, ismeri-e az egész folyamatot, hogyan, miért alakultak ki az ellentétek, miért következtek be lemondások, fúrások-faragások az elmúlt néhány hétben a POSZT zsûrijének összeállítása kapcsán. Azt talán tudja, hogy több társaság is jelölhetett tagokat a zsûribe, ám volt köztük olyan, amelyik a másik oldal jelöltjét megfúrta. Ebbõl következett aztán mindenféle visszalépés (zsûritagok, elõadások), és az egésznek a legkevésbé ahhoz van köze, hogy Mácsai szerint csökkent volna az esélye a gyõzelemre ennek az elõadásnak. Különben sem úgy ismerem Mácsait, mint aki annyira elfogult lenne, hogy csak akkor vesz részt a POSZT-on, ha biztos a gyõzelemben.
szonya1 2015 jún. 02. - 14:21:34
Azt mibõl gondolja, hogy azért nem vesznek részt a versenyben, mert nem látnak garanciákat a gyõzelemre? Szerintem egészen másról van szó.
9/10
surviver 2014 nov. 11. - 23:27:36 9/10 Előzmény Edmond Dantes
Kemény, szókimondó,néha abszurd.
Mohácsi a zsidók által átélt borzalmakat igyekszik bemutatni. Mivel ilyen brutális volt a valóság,naturális darab,kiváló színészi teljesítményekkel.
Edmond Dantes 2014 okt. 19. - 14:11:22
A topik=a színdarab témájával kapcsolatban 12-esemben megírtam azt, amit. Fenntartom. Tények. Senki nem cáfolta.

Az emlékmû-dolog iderángatása a trollkodás tipikus esete = "tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombázni egy online közösséget zavarva, ellehetetlenítve el a témába vágó eszmecserét." (részlet wiki szócikkbõl) Pontosan ez történt. Átlátszó. mint http://www.atlatszo.hu/
szonya1 2014 okt. 19. - 10:54:54
Nem akarok nagyon beleavatkozni ebbe a vitába, csak az jutott eszembe, hogy talán ott kezdõdik a probléma ezzel az emlékmûvel, hogy már a tervezésekor, elfogadásakor, felállításakor is kerültek midenféle konszenzust, sõt. Nem igaz, hogy nem lehetett volna ezt tisztességesen végigcsinálni, példát mutatva arra, hogy tudunk még konszenzusra jutni ebben az országban.
8/10
offtopic
joeydarko 2014 okt. 16. - 11:14:04 8/10
Nekem meg az a bajom, hogy szûk hazámban, a Károly körúton egyetlen egy szobor van, az is egy meztelen figura... Se holokauszt, se gulág, se 48-49, se egri nõk, de még egy jóravaló Mátyás király sem...
Szõrszálat hasogatni mindenki tud.
Edmond Dantes 2014 okt. 15. - 09:55:37
Még egyszer (ld még okt.11.):

Súlyos történelmi terheket, örökséget feldolgozni kell és nem kioltani azzal h vannak más súlyos történelmi terhek, örökség, amit "bezzeg" nem dolgoztak fel eléggé és elkezdõdik a méricskélés a valódi feltárás helyett.

Véleményem változatlan, emlékmûvek és számolgatásuk tekintetében is.
Egyébként kb 3 perc alatt random kigyûjtöttem néhány málenkij robot-emlékmûvet, bocs h nem mélyedtem bele jobban a keresésbe:

https://www.kozterkep.hu/~/21754/Malenkij_robot_emlekmu_Vallaj_2006.html
file:///C:/Users/maku/Downloads/malenkij-robot_20130923%20(1).pdf
http://www.gondola.hu/cikkek/34172
http://www.taks.hu/index.php/malenkij-robot/46-qmalenkij-robotq-emlekm-avatas-2004-ben
http://hiregyhaza.hu/hir/53301/z_a;honyi_eml_e;kmu_a_m_a;lenkij_robot__a;ldozatainak
http://vendegvaro.utazom.com/malenkij-robot-emlektabla-tapioszentmarton

Ötkerben pedig javasolnám felkeresni a Szabadság-tér déli fertályát. Az ott látható..khm..alkotás (közvetve-összefüggéseiben) legalább annyira tekinthetõ malenykij robot emlékmûnek, mint aminek az emlékmûvének szánták...vagy éppenséggel egyikének SEM.
Edmond Dantes 2014 okt. 11. - 11:39:08
A darabot még nem láttam, lehet h nem is fogom, nem vagyok Mohácsi-fan. Azaz a produkcióról most nem tudok nyilatkozni.
De.
Rögeszmém h súlyos történelmi terheket, örökséget feldolgozni kell és nem kioltani azzal h vannak más súlyos történelmi terhek, örökség, amit "bezzeg" nem dolgoztak fel eléggé és elkezdõdik a méricskélés a valódi feltárás helyett.

Ami pedig a konkrét témát illeti. A malenki robotot, gulágot, Recsket, '56-ot igenis feldolgozták már. Hogy elégszer v nem elégszer, egyéni megítélés kérdése. Tegyük fel: sosem lehet elégszer. Egy biztos: 1989 óta soha, s e n k i nem vitatta ezeknek a tetteknek a szörnyûségét, sem történelmi alapon, sem mûvészi v bármilyen feldolgozás felõl.

Ellenben az itt megjelenített kamenyec-podolszki rémtett csak mostanában kapott szélesebb nyilvánosságot (ellentétben az 1944-es holokauszttal), beleértve azt is h ez a rettenet NEM a német megszállás alatt/miatt következett be, hanem a teljesen szuverén, saját hatáskörben döntõ MAGYAR kormány/hatóságok u t a s í t á s á r a! És ha ez még kevés, akkor emlékeztetnék arra h ez a tömeggyilkosság a jelenlegi hivatalos álláspont szt (a német megszállás alatt álló területre való magyar deportálások ellen a németek is tiltakoztak!) nem volt egyéb mint "idegenrendészeti eljárás".
A kormány által felállított Veritas Intézet ill. fõigazgatójának legfrissebb állásfoglalása is ez, csakúgy, mint az év elején:

http://magyarnarancs.hu/belpol/xyz-92114

És ez az igazi gyalázat!
8/10
joeydarko 2014 okt. 10. - 20:40:29 8/10
Kedves Hektor!

Ezzel a darabbal nekem is van némi fenntartásom, de ez inkább egyensúlyi probléma, mintsem az említett témához kapcsolódik. Õszintén sajnálom, hogy nem tudom már figyelmébe ajánlni életem egyik legmeghatározóbb színpadi produkcióját az Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tûnik semmiségbe... címût, mely az Alföldi alatt volt látható a Nemzeti Színházban. Az pontosan az Ön által hiányolt témát dolgozta fel, szintén Mohácsiék tolmácsolásában. A darab egy kis falusi színjátszócsoport gulágra cipelésérõl és ott létérõl no meg persze sok más dologról is szól. Nem hiszem, hogy ne lennének feldolgozva ezek az események. Teljes mértékben igazat kell adnom abban, hogy ez nem egy felszínen lévõ probléma. Pedig nekem is számos felmenõm ment, majd nem tért haza a háborúkból. Emlékmû is van nekik állítva nem kevés, egyiken még az egyik dédapám is szerepel. Ki van ez beszélve többször is...

Ezzel a darabbal nekem az alapvetõ problémám az, hogy bár maximálisan egyetértek vele, mégis kicsit olyan a hatása, ami nem talál egyensúlyt. Tudom, hogy lehet komikumot kreálni bármibõl. Az Újszövetségbõl, a keresztény dolgokból, történelmi mítoszokból, túlharsogott "nagy" költõkbõl... Csak nincs egyensúly és ez engem zavar. Ugyanennyire viccesek azok a hagyományok is amik tengert kettéválasztó emberekre, vérrel az ajtót kenegetõ családokra, tömegmészárlásokra és megkövült bigott szokásokra épülnek. Ha az egyikbõl lehet viccet csinálni, akkor a másikból is kell. Mert ez így ugyanolyan propaganda hatású, mint ami ellen szólni kíván...
1/10
kaanm 2014 okt. 10. - 15:04:10 1/10
Sajnos úgy látom, hogy akik dícsérik a darabot azok elsõsorban a témaválasztást díjazzák, pedig a darab és az elõadás is tényleg végtelenül gyenge. Szakmai szempontból kudarc, szájbarágós, életidegen, erõltetett, hiteltelen.
6/10
denilson 2014 okt. 10. - 13:39:57 6/10
Elõre szeretném letisztázni, hogy a negatív véleményem a darabról nem a témának és az alkotói szándéknak szól, hanem a végeredménynek; a megvalósításnak. Mert nagyon nem vagyok vele kibékülve.

Az elsõ gondolatom az volt az elõadást illetõen, hogy ennek a témának különösen jól áll a visszafogottság. A Dohány utcai seriff fantasztikus volt. Meghatott, hogy a nagyszínpad szerelmese: Mohácsi ilyen minimalista elõadást hoz létre. Amiben szinte csak a történelem mesél. A dokumentarista szövegek ott vesébe hatoltak. Nagyon tetszett, h alkotóként így gondolkodik a rendezõ egy ilyen fontos témáról. Összehasonlítva a két mûvet, kiderül, hogy az élet jobb író (szomorú, hogy ilyen történetet írt), mint Mohácsi István. Itt az elsõ 1,5 órában didaktikus és egysíkú szcénákat látunk. Látom, hogy stilizált a színpadkép (tetszett a nagy szürkeség), stilizáltak a szerepek is, de a szövegek végtelenül erõltetettek és nem igazán életszagúak, karikatúrákat látunk, legfeljebb típusokat, a hús-vér emberek primitív lenyomatát. Még akkor is, ha náci -, fasiszta -, szélsõjobbos paródiának van szánva a mû (nem vagyok benne biztos, hogy ez a szándék). Vagy ha igen, akkor legyen szellemes történelemparódia, iróniával és öniróniával. A nácik nem szimplán kegyetlenek, hanem elrajzoltan ostobák és buták, mert beléjük kell rúgni még egyet, ugye. Ha gúnyolódni akarsz, tudj nevetni magadon is! A velencei kalmár-átiratban volt önirónia (nem csak Shakespeare élt ezzel a nem könnyû eszközzel), ezért is volt jó. Rengeteg geg és gyenge szóvicc váltakozik ebben a darabban, ha mélyreható tragédiának szánták, akkor ezekkel megölik a hatást. Van álrészeges tombolás is bõ lére eresztve, pedig rövidre vágva is unalmas. Ha valamihez hasonlítani akarom, akkor A csillagos ég jut az eszembe, a maga odaszúrogatós, mozaikos jellegével. Az eredmény ott is lesújtó volt.

A KEOK-os lány: Varga Lili nagyon tehetséges fiatal színésznõ, de a hungarista lány hiába mondja fel a bemagolt demagóg szöveget nagy átéléssel, egyáltalán nem adnak jó szavakat a szájába. Én imádom Kerekes Évát és Debreczeny Csabát (nagyon kis erõfeszítéssel rengeteg mindent ki tudnak fejezni), most ripacskodtak az elején. Az aktualizálás, az apró üzenetek a jelenlegi hatalom felé erõtlenek és néha kínosan gyengék. Csak Mohácsi sértettségét érzem rajta. Volt, ami tetszett: Varga Lili játéka és Gálfi, valamint Kerekes Éva rövid jelenete, ott igazi drámát láttam, nem kliséket és kétdimenziós alakokat. A szertefoszló árnyak ábrázolása a végén fantasztikus megoldás volt, de nálam ez nem menti meg az elõadást.
10/10
Nótárius 2014 okt. 08. - 15:20:21 10/10
Nem tudom Ön szerint mi a "dolgom" (?). Egy tûzoltó vagyok, aki figyel a világra, a történelemre. Hozzászólásában például azt figyeltem meg, hogy érdemben egyáltalán nem reagált arra, amit én alapvetõ különbségként fogalmaztam meg; pedig épp az a lényeg. A számomra nyilvánvaló közmegegyezés abban áll, hogy nincs ma olyan társadalmi, politikai erõ, amely az Ön által ideidézett csoport leszármazottaitól bármit is elvitatna; a zsidósággal szemben pedig ez a szándék nagyon is kifejezett. Tényleg nem tudom, mi értelme van egymással szembemérni az áldozatokat. (?) Egyébként sok egyéb mellett magamnak is számos irodalmi és tényfeltáró könyvem van, mondjuk a Gulág-tól egészen Recskig. Ezek a tragédiák semmilyen módon és térben nem versengenek egymással, hanem épp ellenkezõleg; együttesen kell emlékeztessenek arra, hogy mi az, aminek nem szabad megtörténnie; és hogy szólni tenni kell ellene. Errõl szól az a színdarab is.
10/10
Nótárius 2014 okt. 07. - 16:35:10 10/10
Én is õszinte együttérzésem fejezem ki minden olyan családdal, amelyet bármely történelmi veszteség ért.
Legalább egy nagyon alapvetõ különbség azért van az áldozatok leszármazottait nézvést. Például a málenkij robotra elhurcoltak utódait senki nem bélyegzi meg mind a mai napig faji alapon, idõnként (köztereinken is) még a létezés jogát elvitatva tõlük. Ez az a társadalmi feszültség, anomália, amit a mûvészetnek is tükröznie kell. Az oroszok által elhurcoltak tekintetében, annak elítélésérõl teljes közmegegyezés van; s fõként az õ utódaiknak egyáltalán nem kell valamely faji sandaság folyamatosan ellen védekezni.
Ez a darab egyébként példázatában foglaltan minden kiszolgáltatottságnak és áldozattá válásnak emberin méltó felkiáltó jele.
10/10
vajh 2014 okt. 07. - 00:40:43 10/10
Az elõadás végén szinte fájt a mégoly elismerõ taps kényszere, zajos áradása.
...
Taps helyett nekem odaillõbb lett volna a színészekkel közösen, néhány perces teljes csenddel ocsúdni.
...

Köszönet a szerzõnek, a rendezõnek, a színészeknek és mindenkinek, akinek része volt benne!
10/10
FElepHánt 2014 okt. 06. - 18:23:08 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
Jó barátunk, a polgármester állít be a hírrel, deportálják az embereket Ukrajnába. "A magyarokat nem viszik", - akkor nekünk nincs mitõl félni, régóta élünk itt, csak a határváltozásoi miatt vagyunk papíron "hontalan"-ok. A kalácsunkat majszoló Gyabronka József magától értetõdõen közli, "nektek, zsidóknak menni kell..."
Ugye nem tudjuk elképzelni? De így történt és a kárpátaljai, felvidéki tízezrek halálba küldése csak az elsõ lépés. A Mohácsi testvérek darabja nem veszõdik expozícióval, brutális erõvel az elsõ percben fejbe kólint, hogy aztán két órán át dermesszen ájult rettenetbe.
A pesti zsidó polgárcsalád nagyfia éppen egy nyilas-lánnyal esik szerelembe, aki a Külföldieket Ellenõrzõ Országos Központ, a hírhedt KEOK alkalmazottjaként, komoly keresetére építve meg is kéri az ifjú egyetemista kezét /!!!/. Varga Lili feketeruhás hungaristaként lehengerlõ szuggesztivitással, acélos deklamációval játssza a terror-leányt, ám beígéri az életmentõ protekciót. Ebben a darabban mindenki eljátssza színét-fonákját, a horthysta tisztek földönfutókká, az üldözött apa aljas motozóvá válik, a társulat megnégyszerezõdik, negyedik hatványú intenzitással hitelesítve az ambivalens figurákat.
Kocsis Pál a tömegsírból kikelve, Gálffi László-val párban, félelmetes metamorfózisok során váltogatja a vezetõi és titkári pozíciókat, végül miniszterbõl egyenesen a Legfelsõbb Hadúr, az "Ellenkormányzó" lesz belõle. Dehogy antiszemita õ! Csakhogy saját idézett szavai leplezik le, kétségeit pedig a táltosként megjelenõ Attila hun király gyõzi le. Némedi
Árpád abszurd karikatúrája célszerû bajuszcserével Hitlerré változik, aki tanácskérõ nyalakodását röviden elintézi: "Ne kérdezd. Csináld".
Nem is okoz csalódást a Magyar Hadsereg, a tisztekkel az élen boldogan teljesíti a szívnek kedves parancsot. A szerelmesét mentõ honleányt kollégái leplezik le és kopaszra nyírva küldik deportálásra ítélt võlegényéhez. A kivégzésére váró leány direkt kéri, hogy születéséhez hasonlóan a halálát is fotón örökítsék meg, Varga Lili az ellenoldalra kerülve kiérlelt eszközökkel jeleníti meg választásának tudatosságát. -.És a vízparton ott sorakoznak a cipõk...
Kovács Márton klezmerbe bújtatott zenéjében tárogató sír, sámándob dübög, effektek pulzálnak, szívszorítóan szólnak a kórusok, a zenészek a színpadon ülve érzékeny reakciókkal kísérik a történéseket. Mindenkinek a nevét muszáj kiírni, a rengeteg szerepcsere okából érjük be egy dicsõségtáblával: Bíró Kriszta, Takács Nóra Diána, Vajda Milán, Kerekes Viktória, na és a nagyszerû színiegyetemisták, Pálya Pompónia, Novkov Máté, Dóra Béla, Patkós Márton!!!
Debreczeny Csaba száraz faágat rágcsálva ismerteti a csirkesült készítésének fortélyait, míg feleségét, Kerekes Évá-t, a fiatalkori emlékek ellenére, csinovnyik-gerinccel alázza a lélektelen tisztviselõ. "Éjjel az omnibusz tetején", gyönyörûségesen idézõdik a múlt, a csirkét viszont simán oda lehetne adni, túlzás ez az idétlen motozás.
Piros zászlócskával integetve vezeti Epres Attila a kamenyec-podolszki katasztrófaturistákat, villog a vaku, még polaroid is készül. Tisztjeink pálinkázással oldják véres munkájuk feszültségét, Kocsis Pál vesztes háborút vizionálva saját vesztébe rohan, utolsó hõstettként ukrán szeretõjét lövi le, hogy a halál fotogén titkához jusson.
Zárókép: kétoldalt az emberek árnyékseregként sorakoznak, majd örvénylõ füstként válnak semmivé. Magyarokként, huszonkétezren, békeidõben. Csak egy magyar marad a színen, Némedi Árpád gyõzhetetlenül ropja legényesét, - de ez is haláltánc.
A Csak egy szög és az Egyszer élünk után az önálló Mohácsi-univerzum még erõsebb darabbal gazdagodott. Történelmi Lecke korhatár nélkül, az elementáris erejû Színház határtalan nyelvén.
Összes hozzászólás