Színház

Egy kis Marivó / Berenice

előadás, magyar, 2011.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

1. felvonás: JEAN RACINE: BERENICE (1670)

Titusnak és Berenice-nek le kell mondania az évek óta tartó egymás iránti szerelemükről, mivel a férfi társadalmi pozíciójában idegen származású nőt nem vehet feleségül. De ott van Titus jó barátja, a Berenice-be szintén régóta szerelmes (és szintén idegen származású) Antiochus... Semmi erőszak, csak kötelesség, szenvedély, hűség, barátság és szerelem...

II. felvonás: EGY KIS MARIVÓ
Marivaux A szerelem és véletlen játékai (1730) című műve nyomán
Lator László fordításának fölhasználásával

A véletlen és a szerelem játékra kel egymással: az apák által házasságra kiszemelt fiatalok szeretnék inkognitóban megismerni egymást, ezért mindketten szerepet/ruhát cserélnek "beosztottjukkal". Az eladó lány és a kérő a beosztottjaik ruhájában - és viszont - a két beosztott a fölötteseik szerepében. A játszma - a véletlen és a szerelem játéka - egyre átláthatatlanabbá válik...

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Szereplők

Antiochus
Silvia (Orgon lánya)
Dorante (Silvia kérője)
Lisette (Silvia öltöztetője)
Arlekin (Dorante embere)

Hozzászólások

8/10
doktormacko 2012 márc. 22. - 22:44:21 8/10
Egy kis Marivó - nekem túl fiatalok voltak a szereplõk ezekhez a szerepekhez . Talán a ruházat is kicsit zavaró volt számomra . A szinészi teljesítmény jó volt . 8 / 10 a darab.

Berenice - kiváló szereplõk , kiváló elõadás . 10 / 10

Összességében mindenki nézze meg aki teheti , bár a két helyszín befogadó képessége elég szük keresztmetszet.
10/10
FElepHánt 2011 dec. 12. - 13:51:39 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

EGY KIS MARIVÓ Máté Gábor Végzõs színész-osztály Ódry
A másik egyfelvonásosról kevés szó essék. Racine-t csak parodizálva érdemes játszani, s bár a díszlet totál-lila, a játszók csuklyás rapperek, az élvezhetõ stílust egyedül Simon Zoltán találja meg. Szerelmi önkívületben, férfiúi csalódottságban egyaránt habzó szájjal veti magát puha fotel-ölbe, hogy bíborba váltó arccal szórhassa heves tirádáit.
Máté Gábor viszont tekert egyet az 1730-as Marivaux-n, a szerepcserés komédiát színésznõi öltözõbe, a fellengzõ dialógusokat idézõjelbe teszi és nem fukarkodik a vulgáris anakronizmusokkal sem. Fehérben izzik a színpad, pazar humorban a játék. Szó szerint végignyerítjük az egészet a másodpercenként kirobbanó kacagórohamok szédületében.
Pálos Hanna és Tasnádi Bence a színpadi háttér-emberek örök álmát testesítik meg, teljes komikusi fegyverzetben lépnek elõ, a célratörõ poentírozás mellett hiteles karaktereket rajzolnak meg. A szókimondás a jóízû bumfordiság határain belül marad, az erotika a csintalan pajzánság köntösébe bújik. Bursikóz bájuk ellenpontja Huzella Júlia és Radnai Márk fennköltebb duója, bár az õ széplelkûségük mögött is eleven vágyak feszülnek. Az álomkvartett példás összhangban muzsikál, ez az egy felvonás egész estés élményt jelent,
minden további nélkül bekerülhetne a kõszínházi mûsorba.
Az utóbbi idõben örömmel észleljük, hogy az ódrys vizsgaelõadások szelleme egyre inkább befészkelõdik a Kamra falai közé...