Színház

Fácántánc

színmű, magyar, 2015.

Értékelés:

14 szavazatból
Szerinted?

"Nehéz a sorsa szegény árvának
Ritka a vígság, sűrű a bánat.
Nincsen szülője, nincs nagymamája.
Csak igazgatója, állami gyámja.

Az török hordák megveretének,
De nem mi vertük, hanem a Német.
Mégiscsak bíztunk a szép jövőben,
Ezerhatszázban, s kilencvenötben."

A(z) Pintér Béla és Társulata előadása

Bemutató időpontja:

2015. október 24., Pintér Béla és Társulata

Stáblista:

Vélemény:

szavazat: 5/10 2018 okt. 13. - 17:51:48
2018 okt. 13. - 17:51:48
kicsit sok benne a ripacskodás, a gagyi elem
szavazat: 10/10 2016 márc. 10. - 12:59:36
2016 márc. 10. - 12:59:36
Fantasztikus elõadás.
Többen a Titkainkkal hasonlítják össze, nekem annál jobban tetszett, ötletesebb és meghökkentõbb.
A 3 újonc helyett jobb lett volna, ha társulati tagok alakítják a szerepeket, de így is remek!
szavazat: 6/10 2016 márc. 07. - 13:41:38
2016 márc. 07. - 13:41:38
Morbid vígjátéknak jó, de egyetértek az elõttem szólóval: a pintéri skálán igen gyengécske. Abszolút nézhetõ, egy kezdõ rendezõnél akár még ígéretesnek is lehetne mondani, de Béla nem az. Már a Bárkibármikornál is éreztem némi kóválygó ötlettelenséget, ez mostanra hatványozódottan jelent meg.
szavazat: 4/10 2016 jan. 27. - 19:36:39
2016 jan. 27. - 19:36:39
Nem bánom, hogy elmentem erre a darabra, de nem értem az elõttem szólókat: ez a produkció nem kevésszer hajlott gagyiba.
Értem én az üzenetet, meg voltak is benne ötletek, de Pintér Béla szintjéhez képest ez elég gyengére sikerült.
Egyrészt mindig kockázatos fiatalokat bedobni, és ez szerintem most nem is jött be, de Thúróczy és Stefanovics sem hozta azt a szintet, amit más darabokban igen (Titkaink, Gyévuska, Kasiers TV,... stb.). Ezt azonban nem is lehetett elvárni, mert a szerepek nem voltak jól megalkotva, ebbõl érzésem szerint kb. ennyit lehetett kihozni. Tokai és Csákányi persze tetszett, de a darab cselekményének "fordulatai", csapongásai engem kifejezetten irritáltak, sokszor elnagyoltnak, elkapkodottnak éreztem õket.

Komolyan nem értem, hogy lehet egyáltalán összehasonlítani ezt a Titkainkkal, vagy a 42. héttel, de még a többi darabhoz képest sem tudom elhelyezni. (Mondjuk nem láttam a Sehova kapuját, amirõl barátaim azt mondták, hasonlóan gyenge volt...)

Nem baj, a következõ biztosan sokkal jobb lesz! :)
szavazat: 9/10 2016 jan. 25. - 21:11:18
2016 jan. 25. - 21:11:18
jav.elõzõt:

...És SZEMBEN AZZAL, amit a legtöbben állítanak: igenis van katarzis!
szavazat: 9/10 2016 jan. 25. - 11:02:29
2016 jan. 25. - 11:02:29
Másik Pintér Béla-produkció kapcsán már írtam: a Titkainkkal olyan magas (más társulatoknak ma elérhetetlen, de számukra is alig elérhetõ) mércét állított fel az író-színigazgató-rendezõ-színész, amit nem lesz könnyû felülmúlni ... megközelíteniük azonban ezúttal ismét sikerült. A kritikákat, beírásokat olvasgatva, a negatív megállapítások nagy részét igenis cáfolnom kell. Jóval több ez mint "fergeteges blõdli", éppenséggel n e m a "70-es éveket" idézi, nagyon is napjainkat, igenis súlyos történelmi látlelet, igenis van mögöttes tartalma annak, amit ábrázol, igenis minden belefér, ha kissé zsúfoltan is. És amit a legtöbben állítanak: igenis van katarzis!
Az együttes gépezete újólag hibátlanul mûködik, a keserédes élmény úgyszólván maradéktalan.

A bemutató idején, pontosan három hónapja még nem volt tudható, hogy napjainkra a darab "tárgyát képezõ" (köz)oktatásügyben minden felbolydul, ami fásult napjainkban, rosszkedvünk sokadik telén egyáltalán felbolydulhat. "Fortélyos félelem igazgat" nyilatkozta valaki egy miskolci gimnázium nyílt levelére reflektálva...és rövid idõ alatt nagy hírû oktatási intézmények sokasága, aláírók tízezrei csatlakoztak a nyílt levélben írtakhoz. Valami megmozdult.

(El)várható-e több egy színházi produkciótól mint az, hogy napjaink egyik legkínzóbb, széles körben legerõsebb indulatokat kiváltó "ügyéhez" nyúltak hozzá, akarva-akaratlanul is ragyogó idõzítéssel...és persze ragyogó kivitelben?! Õk megtették a magukét, a maguk = mûvészi eszközeivel. A többi az "embereken": a pedagógusokon, növendékeken múlik...r a j t u n k múlik.

10/9: mert 10/10 a Titkainké :)
szavazat: 10/10 2015 dec. 29. - 00:07:30
2015 dec. 29. - 00:07:30
Pintér Béla új darabja az oktatásügyön keresztül mutatja be napjaink összes hazugságát, melyekrõl persze az is kiderül, hogy nem feltétlenül újkeletû hazugságok. A kor 1695, a helyszín a török (nyugat általi, vagyis nem saját erõbõl történt) kiûzetése után vilajetibõl "nyugatszentületûvé" vált nevelõintézet és szakmunkásképzõ. Ahol a régi és az új igazgatók is diktátorok, az alattvalók pedig itt is, ott is érdekvezérelte gerinctelen talpnyalók. A látlelet pontos, az elõadás szórakoztató - na de hol megoldás, hol a katarzis? Akármennyire is direkten politizáló a darab, a választ magunktól és nem a színháztól kell várnunk. De jó, hogy görbetükröt állít - akkor is, ha az ábrázolt események még túl közeliek a távlatos megítéléshez - mert különben azt gondolhatnánk, így volt és így lesz ez a hazug világ mindig. Volt már jobb PB, de az új tagoknak mindenképp jó belépõ!
2015 dec. 21. - 10:53:04
2015 dec. 21. - 10:53:04
FeHér ElpHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

FÁCÁNTÁNC---Pintér Béla---Szkéné

Pintér Bélá-t önmagához mérjük, ez a darab erõs helyezett az eddigiek középmezõnyében. Fontos a téma, pompás a koncepció: az oktatás helyzet cikk-cakkjai történelmi távlatokban, török hódoltság, labanc függés, vérgõzös muszlim visszatérés.
Csákányi Eszter belépõje Benedek Mari pávaszintû fácántollazatos fejdíszében grandiózus, metszõ hangja, manipulátori viselkedése, igazgató-diktátori tánca bõdületes felütés. A diákok, Szabó Zoltán, Szakács Zsuzsa és Krausz Gergõ kiszolgáltatottan vergõdnek a pedagógiai gulágban, csimbókos hajzatával Thúróczy Szabolcs szolgálja az éppen uralkodó,
bármilyen hatalmat. Váratlan a rendszerváltás, de a vezetés alkalmazkodása tökéletes, semmi sem fenyegeti, a a közelgõ igazgatóválasztáson csak férfi választható.
A Pintér Béla Társulat 15 év alatt szüntelen változásban tudott mindig megújulni. Az alaptagsághoz a darabok igényeinek megfelelõ új erõk csatlakoztak, az alternatív szcéna, majd a HOPPart, a dezertõr kõszínháziak és a bezárt teátrumok hajótöröttjei. Szamosi Zsófia, Friedenthál Zoltán, Stefanovics Angéla! Micsoda névsor!!!
És most Tokai Andrea Temesvárról, aki nõi létezése után, vakmerõ, metamorfózissal talpig férfiként szerzi meg a csúcsvezetõi fejdíszt. Pillanatok alatt feledjük elõéletét, egyáltalán nem lepõdünk meg, mikor hitvesi ágyba vonszolja egyik diákját. Letaglózóan karizmatikus, ellenállhatatlan színész/nõ/, óriási nyeresége a hazai színházi életnek.
Három jelenésében Pintér Béla találó karakterrajzzal hálálja meg írói léte önadományát, De hátra van még az utolsó csavar. Lázadó tanulóból zsarnokpalántává lép elõ az elsöprõ szuggesztivitású Stefanovics Angéla, kormányok jönnek, rendszerek buknak, forr az alvilág bús tengere: az iskola õrzi börtön-arculatát, bárkit, bármikor kiszolgál, szûkagyú rabszolgálkat gyárt társadalmi rendelésre.
A mondanivaló, a felháborodott üzenet élteti az elõadást, az együttes, a kiválóan beilleszkedõ fiatalokkal nagyszerûen muzsikál. Katarzis nincs, élmény van, ilyen egy jó közepes Pintér Béla opusz, amely más színházakban tíz év legjobbja lenne.