Színház

Faust

opera, 3 felvonás, magyar, 2004.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Az 1850 körül színpadra lépő szerzők közül kimagaslik Gounod alakja. Bár több mint egy tucat operát írt, egyedül a Faust zeneköltőjeként ismerik. Ezt a témát azonban zenés színpadon kétségkívül ő oldotta meg legjobban. Sikere, mely lassan érett, tartósabbnak bizonyult, mint Spohr, Busoni és mások Faust-operáié. Gounod nem törekedett arra az egyébként lehetetlen feladatra, hogy a muzsikába ültesse Goethe hatalmas költeményének világot átfogó távlatait, filozofikus mélységeit. (Ezért Németországban nem is Faust, hanem Margarethe a darab címe.) Barbier és Carré, a szövegírók szerencsés kézzel választották ki az óriási műnek azt a részét, ami megzenésíthető, illetve ami Gounod elsősorban lírai adottságaival színpadra állítható. Igaz viszont, hogy így az egyetemes emberi dráma egyszerű csábítási történetté zsugorodott, melyhez talán még Mefisztó segítségére sem lett volna szükség.

Maga Mefisztó sem a tagadás szelleme, a pokol fejedelme: legfeljebb egy alvilági lovag. Faust sem a német titán többé és Mademoiselle Marguerite vajmi kevéssé hasonlít Gretchenhez.

Megtalálható azonban a műben a nagyopera kelléktárának majd minden hatáskeltő eszköze. Van több színpompás tömegjelenet és nagy felvonulás, némi Mefisztó szállította varázslat és természetesen - balett. Mindez csupán körítés a Gounod lírai vénájából gazdagon fakadó, valóban franciás hajlékonyságú, elegáns dallamokhoz.

(Eősze László: Az opera útja)

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2004. február 20., Pécsi Nemzeti Színház

Stáblista:

Hozzászólások