Irina és Dusán, a szerb házaspár az ablaka alatti szerenádra ébred: a falujukban állomásozó magyar katonák jöttek búcsúzni, indulniuk kell a frontra. Nagy mulatozás kerekedik, bár sejtik, lesz, aki soha nem fog visszatérni. A magyar főbíró titokban figyelmezteti Dusánt: egyik alkalmazottja feljelentette a magyar elöljáróságnál, hogy Szerbiáért imádkozik. Dusán nem tagadja: szerb a vére, de a főbírót a legigazabb barátjának tartja. Valójában a csendes magyar férfi Dusán legnagyobb ellenfele: amikor a duhaj szórakozás elöl elmenekülve kettesben marad Irinával, virágnyelven szerelmet vall az asszonynak. Irina is vall érzelmeiről, de finoman visszautasítja a közeledést, nem fogja elhagyni a férjét. Két év telik el, s a történelmi helyzet gyökeresen megváltozik: létrejön Szerbia. A magyar főbírónak is át kell adnia hivatalát. Számára a község vezetése nem nemzetiségi kérdés, hanem hivatás. Mivel Dusán unokahúga eljegyzését tartja, előbb Irina, majd Dusán érkezik a főbíróhoz, hogy meghívják. Irina és a főbíró között nem szűnt meg a szerelem, csak hamu borítja a parazsat. A szerb férfi gyanút fog. Aznap este Dusán megtudja, hogy a főbírónál az új hatalom házkutatást fog tartani, ezért azonnal befogat, hogy - mint annak idején a főbíró őt - most ő figyelmeztesse barátját. Irina nem tud parancsolni magának, feltűnő hálával árasztja el férjét, aki dühében kifogat a kocsiból, bajban hagyná barátját szörnyű féltékenységében. Az asszony nem tudja tovább elfojtani szerelmes aggódását és lóhalálában rohan figyelmeztetni a férfit. A főbírót végül mégsem ő, hanem Dusán menti meg: bár feleségét és barátját immár egyértelmű helyzetben találja, mégis erélyesen elküldi a szerb hivatali embereket, asszonyát pedig szabadon bocsátja. A főbíró és Irina egy új élet küszöbén állnak.
A(z) Szigligeti Színház előadása
Hozzászólások