Színház

Feketeszárú cseresznye

színmű, 2 felvonás, magyar, 2012.

Értékelés:

26 szavazatból
Szerinted?

Az 1930 novemberében bemutatott Feketeszárú cseresznye hozta meg Hunyady Sándor számára az igazi sikert, tette elismert és ünnepelt drámaíróvá. Hunyady a Trianon-problematikát, a történelem eseményeit nagyformátumú módon hangolja egybe hősei egyéni sorsával. A szereplők konfliktusaiban árnyaltan mutatja be a körülmények deformálta emberi magatartásokat.
Irina és Dusán, a szerb házaspár az ablaka alatti szerenádra ébred: a falujukban állomásozó magyar katonák jöttek búcsúzni, indulniuk kell a frontra. Nagy mulatozás kerekedik, bár sejtik, lesz, aki soha nem fog visszatérni. A magyar főbíró titokban figyelmezteti Dusánt: egyik alkalmazottja feljelentette a magyar elöljáróságnál, hogy Szerbiáért imádkozik. Dusán nem tagadja: szerb a vére, de a főbírót a legigazabb barátjának tartja. Valójában a csendes magyar férfi Dusán legnagyobb ellenfele: amikor a duhaj szórakozás elöl elmenekülve kettesben marad Irinával, virágnyelven szerelmet vall az asszonynak. Irina is vall érzelmeiről, de finoman visszautasítja a közeledést, nem fogja elhagyni a férjét. Két év telik el, s a történelmi helyzet gyökeresen megváltozik.

A(z) József Attila Színház előadása

Bemutató időpontja:

2012. október 6., József Attila Színház

Stáblista:

Szereplők

Veliszavljevics Dusán
Irina (a felesége)
Milica (Dusán testvére)
Danica (Milica leánya)
A fôbíró
Balázsházy (főhadnagy)
Jankovics (hadnagy)
Csaholyi (hadnagy)
Berzétey (zászlós)
Parasztasszony
Nikics Pántó
Cigányprímás

Vélemény:

szavazat: 9/10 2015 márc. 14. - 15:26:53
2015 márc. 14. - 15:26:53
Nagyon-nagyon jó darab, igazi színházi élmény. Jó történet, szuper alakítások, nagy színészek. Nemcsák Károly lenyûgözõ, nagyon hiteles, Rékasi is nagyon jó, ahogy a többiek játéka is. Csak Pikali Gerda lóg ki a sorból, mû és nagyon harsány.
szavazat: 2/10 2015 febr. 19. - 12:19:52
2015 febr. 19. - 12:19:52 OFFTOPIC
Én soha nem egy valaki által utólag rám irányított elõítélet igazolására avagy cáfolatára megyek színházba (olvasok el egy könyvet, hallgatok meg egy zenét, nézek meg egy filmet stb)! Ez sok egyéb szempont mellett idõpazarlón értelmetlen is volna. Nagyon komolyan tiszteletben tartom, hogy tetszett ez az elõadás! Ez már csak azért is fontos, mert ez engem is újra átgondolásra késztet és ekképp is nyilvánvaló, hogy ugyanarról a dologról, egymás bántó minõsítése nélkül is, lehet sokféle eltérõ véleményünk. Ez maga a szabadság, az egyéni véleményekbõl összegzõdõ, szabadon formálódó társadalmi tudat! Jó kompenzálást! ;-)
szavazat: 10/10 2015 febr. 17. - 09:27:13
2015 febr. 17. - 09:27:13
Amúgy az a pontszám számomra is érthetetlen. Aki kettest ad erre az elõadásra az bizonyára nagy elõítélettel és fenntartásokkal van iránta.
Nekem nagyon tetszett. Tegnap láttam. Egy pillanatig sem unatkoztam. Érzelmileg is magával vitt az elõadás, kár lenne tagadnom. Végre egy olyan téma, szerzõ, rendezõ stb. amelyre a belvárosi bal-színházak még igen sokáig várakoztatják a nézõt. Persze hogy vannak észrevételeim! De ha nem adok tízest, akkor nem tudom kompenzálni ezeket az elõítéletes ketteseket. Már pedig nekem ez is fontos, még akkor is ha most ízekre szednek azok a bizonyos kettesek.
szavazat: 2/10 2015 jan. 11. - 15:26:51
2015 jan. 11. - 15:26:51
Lám, esmént nem értve újra és újra önnönmaga ellen bizonyít. Ugyanis az "Észrevette, hogy tartalmilag egyáltalán nem reagál?" mondat sem választ váró kérdés, hanem kérdés formátumú elgondolkodásra késztetõ megállapítás. Ezt egyértelmûvé teszi a szövegösszefüggése és a mondat végi kettõs írásjel is.
Mivel a logikailag értelmezhetõ szövegértése reménytelenül nem javul és morális megalapozottsága is önkörös biztonsággal zárt, közös nevezõként javallanám egymás eltérõ véleményeinek kölcsönös tiszteletben tartását.
"Nincs annál veszélyesebb és kártékonyabb, mint amikor valaki azt hiszi, hogy õ a végsõ és egyetlen igazság tudója és azt másokra is rá akarja kényszeríteni."
Visszaadva ezen fórumot eredeti céljának, VÉGLEG elköszönõ üdvözlettel: Pax Tecum! (Béke Veled! = Távozz Békével!)
szavazat: 10/10 2014 dec. 14. - 17:34:35
2014 dec. 14. - 17:34:35
"Észrevette, hogy tartalmilag egyáltalán nem reagál?" teszi fel a kérdést legutóbbi hozzászólásában. Stílusosan mondhatnám, hogy azt gondoltam, "Akiknek van füle a hallásra, hallja meg" (Mk 4,9). :)
De akkor lássuk szájbarágósan, ha az eddigiek nem voltak egyértelmûek. 15-ös hozzászólásomban példákkal illusztráltam, miért vonzó sokak számára, de miért éppolyan veszélyes szövegkörnyezetükbõl kiragadott bibliai igehelyekkel igazolni azokkal akár ellentétes szellemiségû álláspontokat - fõleg a pontos forrás megjelölése nélkül. Ön ugyanakkor továbbra sem tünteti fel a Jézustól idézett mondat forrását jelentõ igehelyet. Vajon miért engedte el a füle mellett erre irányuló megjegyzésemet? Talán csak nem azért, mert ezáltal lenne egyértelmûen eldönthetõ, hogy a környezetbõl történt kiragadás az eredeti üzenettel ellentétes szellemiség igazolását célozta-e? De továbbmegyek: ekkor derülhetne ki, hogy az idézõjelek közötti szöveg egyáltalán valóban szó szerinti idézet-e, vagy pedig önös érdekbõl (vagy hanyagságból) elkövetett torzításon is keresztülment. Tehát javaslom, hogy a Jézus-idézetek megvitatását akkor folytassuk, ha minden esetben sikerül a vonatkozó igehelye(ke)t is megjelölni(e).
Amúgy a 14-es hozzászólása alapján Ön továbbra is diszjunkt halmazoknak tartja az önmagukat értékelvûnek vallók és a "valódi" értékelvûek táborát. Miközben korábbi (13-as) hozzászólásomban én ezt vitattam, mi több, egyúttal (saját példámon keresztül) igazoltam is, hogy nem csak valószínûtlen, hanem egyenesen kizárt ezen állítás igazsága. Különös, hogy ezek után még mindig a (tartalmi) reagálásomat hiányolja. De hiszen az már korábban megtörtént! "Vágosli?" :)
szavazat: 2/10 2014 ápr. 01. - 14:05:00
2014 ápr. 01. - 14:05:00
Észrevette, hogy tartalmilag egyáltalán nem reagál? ;-) A magyar nyelv díjazott elkötelezettjeként tünetszerûnek tekintve olvasom sorait. Nem a kész következtetéshez gyûjtünk-szûrünk állításokat, hanem fordítva. Elõször engem kevéssé sem ismerve, önmagát pozicionálva, mivégre rám illeszt egy „éppen Ön” megoldó címkét, majd az állításomhoz nem tartozó-illõ bibliai félmondatokat és emlékekeit idehozva véli igazolni magát. (?) Megpróbálom másként. Funakoshi Gichin szerint: „Nem az az erõs, aki annak mondja magát, hanem akit nem roppant meg a súly.” és „Nem szavaiból tudod meg, hogy igazi harcos áll elõtted.”. Emellett számos, akár hétköznapi megfogalmazás is nyilvánvalóvá teheti ezt az egyébként elég egyszerû igazságot. Jézust zárt egységû gondolattal idézve is csak segíteni próbáltam. Én elfogadva, átgondolva az eltérõ véleményeket tiszteletben tartom, hogy Önnek, vagy másnak tetszik a darab. Viszonosan is ez kellene, hogy természetes legyen. Ez nem meggyõzés tárgya. Az elõadásnak számomra épp az legfõbb gyengesége, hogy kivitelével méltatlan a színdarabhoz, s így az Ön által felsorolt értékekhez is, melyeknek egyébként nyilvánvalón nem csak a kereszténység a letéteményese. Végül nem igazságtalan voltam, hanem csak megosztottam az Önétõl eltérõ véleményemet, hiszen a mûélvezetnek nincs is igazsága. ;-) Pax Tecum!
szavazat: 10/10 2014 márc. 29. - 21:31:10
2014 márc. 29. - 21:31:10
Mosolyogtam ezen az utolsó hozzászólásán: bevallom, számomra váratlan fordulat, hogy éppen Ön ajánlja figyelmembe Jézus tanítását. :) Elárulom, hogy már általános iskolában is jártam hittanra, van tehát némi fogalmam a Bibliáról. Viszont érdemes vigyázni: emlékszem, már akkori hitoktatóm felhívta a figyelmünket rá, hogy a Szentírásból is lehet úgy idézni, hogy az eredeti üzenet ellenkezõje tetsszen ki belõle. Az õ példája ez volt: idézhetjük a Bibliából - kiragadva szövegkörnyezetébõl - azt is, hogy "nincs Isten". A teljes mondat kicsit más megvilágításba helyezi az igehelyet: "Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten" (Zsolt 14,1). Késõbb, gimnazista koromban találkoztam az utcán különbözõ szektásokkal is. Tanulságos volt megfigyelni, hogy ezek a "kisegyházak" is milyen lelkesen idézgetnek a Bibliából. S jutnak mégis sokszor egymással - és az Írással, annak szellemiségével - is ellentmondásra. (Viszont õk mindig pontosan feltüntetik, melyik igehelyre hivatkoznak éppen.)
Ha Ön jár templomba, tudhatja: néhány hete szerepelt a szentmisén az az evangéliumi rész, ami Jézus megkísértését írja le (Mt 4,1-11). Ebben még maga a Gonosz is az Írásra hivatkozik, abból idéz, miközben a Megváltót megkísérti!
Ragozhatnám, de talán ennyi elég is ahhoz, hogy megindokoljam, miért nem gyõzött meg és miért nem védte meg korábbi állításait legutóbbi bejegyzésével. S ha már szóba került Jézus. Nekem - többek között - éppen azért ekkora élmény ez a dráma, mert a legszebb keresztény értékeket (az élet szentsége, becsület, barátság, tisztesség stb.) mutatja fel, anélkül hogy egy kicsit is szájbarágós lenne. Ezért is fájlaltam annyira, hogy olyan igazságtalan vele.
szavazat: 2/10 2014 febr. 20. - 12:25:42
2014 febr. 20. - 12:25:42
Jézus : „Nem azok az én követõim, akik az én követõimnek mondják magukat. „
parafrázis: Nem azok az értékelvûek, akik értékelvûeknek mondják magukat.
Vágosli? ;-) Pax Tecum!
szavazat: 10/10 2014 febr. 15. - 15:09:08
2014 febr. 15. - 15:09:08
"Szó sem volt »értékelvûség-ellenesség«-rõl" - írja most. Korábban viszont szó szerint úgy fogalmazott: "Az önmagukat elitként, értékelvûként meghatározókkal (...) egész (...) életem során (...) szembenállásban voltam." Ez a mondat logikailag csak akkor nem jelent értékelvûekkel (és így az értékelvvel) való markáns szembenállást is, ha azt feltételezzük, hogy az értékelvûek diszjunkt halmazt alkotnak az önmagukat annak vallókkal. Ez nyilván nem valószínû. Ráadásul mivel én is értékelvûnek vallom (és ismerem) magam, egy ellenpéldát rögtön tudok mondani: tehát nem is igaz. De azt is fenntartom, hogy politikai eszmefuttatása továbbra is igen zavaros, többek között éppen azért, mert az idézett mondatban vesszõvel elválasztva írt az elitrõl és az értékelvûekrõl (pontosabban a magukat ekként definiálókról), holott minden bizonnyal jóval kisebb a közös metszetük, mint fennmaradó részhalmazaik. (Pl. én sem sorolnám magam az "elit"-hez.)
"A politikát egyáltalán nem én kevertem ide." Ezt sehol nem is állítottam. Legfeljebb arra utaltam, hogy az ilyen terjedelmû (és kuszaságú) kifejtésért nem tehet engem felelõssé.
Az állítólagos "logikai csapdáról": Nem én gondolom úgy, hogy a kedvezõ pontszámok a darabnak szólnak: maga a port.hu fogalmaz úgy: "A színdarab értékelése". Természetesen a mûalkotás minden befogadása óhatatlanul torzító sajátosságokkal bír. Éppen ezért érdemes 1) többször megnézni egy darabot (az idõbeli változékonyság kiszûrése); 2) többekkel megnézni, megvitatni. Én mindkettõt nagymértékben alkalmaztam: eddig háromszor láttam, különbözõ társaságokkal. Ezekkel a módszerekkel - közgazdasági terminussal élve - diverzifikálható legalábbis a torzítások egy nagy része. És éppen ezért lenne érdemes figyelembe venni, azt is hogy lényegében minden pontozóval durván szembe megy az Ön értékelése. Ide kapcsolódik a "többségi elv" kérdése (ahogy Ön fogalmaz). Természetesen nem igaz, hogy "a mennyiség elõbb-utóbb átcsap minõségbe". Ugyanakkor az ellenkezõje sem, mely ma talán csábítóbb véglet. (Szeretném figyelmeztetni: ez éppen egy "elitista" felfogás felé visz el minket!) A nyilvánvaló igazságra itt is - mint oly sokszor - a mérnöki szemlélet világít rá: a mennyiségek értékelésekor egyaránt fontos a mérõszám és a mértékegység ( ~minõség) is. Egy nagyobb mérõszám akkor jelent valóban nagyobb értéket egy kisebbnél, ha a mértékegység megegyezik, vagy szintén nagyobb. Épen ezért ezzel kapcsolatos ellenvetése egyáltalán nem releváns számunkra. (Nem összevethetõ dolgokat - "almát körtével" - hasonlít össze.)
További érveimet egyelõre magamnak megtartva maradok tisztelettel és minden jót kívánok!
szavazat: 2/10 2014 febr. 13. - 12:28:04
2014 febr. 13. - 12:28:04
Nos, így tényleg nehéz; ha nem egy logikai szálon fejtjük fel ezt a nekem oly fontos, szép magyar nyelvet! Szó sem volt "értékelvûség-ellenesség"-rõl. Azokról írtam, akik másoktól ezt elvitatva, önmagukat hirdetik értékelvûként, az igazság tudóiként. Ezekkel az önjelölt megmondókkal van szembenállásom, de ez is inkább csak a szellemi szabadság-illúzióm természetes önvédelme. Az érték(elvûség), hitelesség, igazság és tekintély szerintem soha nem az érintett személy kinyilvánító önmeghatározásából fakad, hanem a környezete ismeri fel (el), a viszonyulásaiból, magatartásából és gondolatiságából.
A politikát egyáltalán nem én kevertem ide. Amiket rólam e tekintetben megfejteni vélt azon persze mosolyogtam; és ezért próbáltam segíteni, hogy miért van ez egészen másként, miért nem olyan egyszerû.
Sajátos logikai csapdája, hogy a jó vélemények a darabról szólnak, a nem annyira jók pedig csak egy mérlegre tehetõn helytelen, valamiféle elkülöníthetõ, személyes viszonyulásról. (?) ;-)
A minden válaszában megjelenõ többségelvû érvelése átgondolására érdemes rápillantani néhány általam nem nézett tv-s sorozat ezer feletti szavazataiból kikerekedõ magas tetszési számra.
A zenérõl meg nem azért nem vitatkoznék, mintha én véleményem többet nyomna a latba bárkiénél, hanem mert számunkra egyes részeknél annyira egyértelmû volt az ebbéli nívótlanság, hogy ezt részletezve semmiképpen nem szeretnék senkit az elkerülhetetlennél jobban megbántani. Egyébként a közönség a közepes szint alsó mezõjébe sorolható gyenge tapssal engedte el az elõadást, és az én társaságomban még én találtam a legtöbb dicsérhetõ dolgot benne.
Lám, esmént veretes minõsítésekkel hozta tudomásomra, hogy mi nem világos az Ön számára soraimban.
Ez is egy tükröt tart nekem, de bizton nem módja az érdemi párbeszédnek.
Õszintén kívánom, hogy e darabot harmadszorra megnézve is felemelõ élményben legyen része, de nem ígérem, hogy ott találkozunk! ;-)
Elköszönõ üdvözlettel, maradok a véleménye iránt is tisztelettel.
szavazat: 10/10 2014 febr. 12. - 23:59:07
2014 febr. 12. - 23:59:07
Valóban úgy tûnik, hogy megváltozott tegnap óta a port.hu-n ez az érték, ami teljesen érthetetlen számomra; ez vagy egészen komoly technikai hiba, vagy olyan, amire gondolni sem merek - bár, ami azt illeti, láttam már cifra dolgokat ezen az oldalon. Sajnos nem dokumentáltam a tegnapi állást, ilyen fordulatra nyilván nem voltam felkészülve. Okulva a történtekbõl, a mait már igen. Ez is beszédes számadat, hiszen így - könnyen kiszámolható - az Ön szavazata nélküli átlag (minimális kerekítéssel) 9,5. Úgyhogy az ebbõl levonható következtetés már egyáltalán nem kérdõjeles.
Amit politikai hovatartozásáról ír, az számomra igen-igen zavaros. Egyáltalán nem világos pl., mi köze van értékelvûség-ellenességének a "hatalommal" való szembenállásához. (Miközben nem mindig értékelvûek vannak "hatalmon". Ráadásul talán inkább úgy kellene fogalmaznunk: uralmon.) Azt egyébként határozottan visszautasítom, hogy engem tesz felelõssé a saját hozzászólásában kialakuló arányokért, azért, hogy ilyen hosszan fejtegeti ezt a kusza politikai-szálat. Ahogyan korábban is jeleztem: én kész lennék pl. a darabbéli zenék megvitatására, ettõl egyedül Ön zárkózott el, már kezdetben. Azzal viszont teljesen egyetértek, hogy "Egy mûalkotás (...) vagy hat rám, vagy nem; azt sem lehet bárki más kiigazításával helyre tenni." Én elfogadom, hogy Önre így (nem) hatott a darab, ezt megváltoztatni, vagy kétségbe vonni egyáltalán nem akartam. Önnek tehát errõl (a darab és Ön közti viszonyról) lehetne - megalapozottan - rossz véleménye. Ezért sajnálatos, hogy Ön magáról a darabról írt lesújtó kritikát, miközben lényegében mindenki másra (legalábbis az itt megszólalók, értékelõk és személyes ismerõseim közül) ilyen erõteljesen hat.
szavazat: 2/10 2014 febr. 12. - 13:51:13
2014 febr. 12. - 13:51:13
Üdvözlöm!
Az önmagukat elitként, értékelvûként meghatározókkal és azokkal, akik önjelöltként megmondják másoknak, hogy mirõl mit kell gondolniuk, egész felnõtt életem során folyamatosan elvi szembenállásban voltam. Ez így volt 30-40 éve is, EZ az én hovatartozásom, ami ekképp politikai elõjelmentesen változatlan. Az iránya értelemszerûen mindig az e tekintetben offenzív hatalommal szembe mutat és mindig azoktól kapok/kaptam érte bírálatot, akik "bátran" kiállnak a megmondó hatalom mellett. Ebbõl következõen hajdan épp ellentétes "politikai" irányultsággal vádoltak, címkéztek. Nem hiszem, hogy a kultúra bármely eleme kisajátítható lenne a jó vagy a rossz (helyes?) véleményekkel. Egy mûalkotás pedig vagy hat rám, vagy nem; azt sem lehet bárki más kiigazításával helyre tenni. Elégedetlenségem is abból a nyugtalanságomból fakad, hogy elmaradt az alkotó szándékának és az én várakozásomnak megfelelõ közös élmény. Én egyébként sokkal nyugodtabb vagyok, ha nem csak elismerõ egyetértést, hanem a kritikus megméretést is kiállják a számomra értékes dolgok. Gyakran nem nekem van igazam, ezt néha fel is ismerem, de ahogyan én bármikor látom az is valóság része.
A 12 szavazóból levont nagyon nem reprezentatív következtetés is kérdõjeles, mivel én most éppen 8,7-et látok.
Lám, a politikai szál teljesen indokolatlan idekeverésével, mennyire eltérített minket e darabtól! ;-)
szavazat: 10/10 2014 febr. 11. - 22:05:08
2014 febr. 11. - 22:05:08
Üdvözlöm! Kissé valóban elragadtattam magam elõzõ hozzászólásom alkalmával. Ha megbántottam volna, elnézést kérek érte! (S kérem, ne vegye tiszteletlenségnek a korábbi tegezõdést se, eddigi tapasztalatom szerint a világháló fórumain jóformán egyeduralkodó ez a forma, pusztán ezért alkalmaztam. Természetesen innentõl magázásra váltok.)
A véleményem lényegi része viszont továbbra is változatlan. Az Ön politikai hovatartozásáról, véleményérõl mindenki meggyõzõdhet, aki beleolvas korábbi hozzászólásaiba, nem érzem úgy, hogy igazolnom kellene ezzel kapcsolatos meglátásaimat. A József Attila Színházat múltja egyértelmûen a baloldalhoz köti, és - bizonyos értelemben - erre földrajzi pozíciója is predesztinálja. Amely, természetesen, nem változott. A jelenlegi, valóban más irányból érkezõ vezetés tapasztalatom szerint mindkét irányba igyekszik megfelelni, és ez bizonyára így van jól. Ezek alapján egyáltalán nem tartom meglepõnek, hogy - továbbra is - szép számmal járnak baloldali érzelmû nézõk is a József Attila Színházba. Én elsõsorban azt a durva pontszámot (2/10) tartottam meglepõnek - és érthetetlennek -, amit Ön adott erre a kiváló elõadásra, valamint a szöveges véleményének egy részét. Hiába hangsúlyozza most például, hogy nem is említette Rékasit és Pikalit, ha egyszer kiemelt két szereplõt (Nemcsákot és Újrétit), akiknek elégedett volt a játékával, a többiekét pedig egyetemlegesen - és alaposan - lehúzta, akkor ez a sommás vélemény a logika szabályai szerint õrájuk is vonatkozott. S mivel fõszerepet játszanak a darabban, talán éppen õrájuk leginkább. A zenében (és énekben, és táncban) én is benne vagyok, szerintem ettõl még akár eszmét is cserélhetnénk a témáról. S végül halkan megjegyzem: az eltelt idõben az elõadás értékelése 9,3-ra kúszott. Könnyen kiszámolható: Ön nélkül kereken 10 volna.
szavazat: 2/10 2014 febr. 10. - 16:30:08
2014 febr. 10. - 16:30:08
Csak keményen! Nehogy már valaki másként lássa! Milyen egyszerû megoldása az élet dolgainak, a nekünk nem tetszõ véleményt politikai elfogultsággal címkézni. Mint olvashattam, ez nagyon félre is vitte. Ha ez tényleg ilyen egyszerû lenne, tán ott sem lettünk volna ezen elõadáson. (?) A megvédett színészeket külön negatívan minõsítve nem is említettem. A magánéletükrõl pedig szinte semmit nem tudok, de ebben a tekintetben szerintem ez teljesen érdektelen is. Sõt, Nemcsák Károly magánéletérõl sem tudok semmit, de ebbõl sem következik semmi. A zenében eléggé benne vagyok, ezért arról nem vitatkozom. Fõként nem minõsítem a más véleményen lévõket, hogy hiba van a készülékükben. Egyszerûen tiszteletben tartom azt, hogy másként élték meg. "A mûalkotás annyiszor és annyiféleképpen születik újjá, ahány befogadója van." Pax Tecum!
szavazat: 10/10 2014 jan. 12. - 16:32:01
2014 jan. 12. - 16:32:01
Teljesen értetlenül állok/álltam hozzászólásod elõtt. Mintha nem is ugyanazt az elõadást láttuk volna. És nem csak mi ketten: a korábbi hozzászólások is tanúskodnak róla: mindenki más egy kivételesen jó produkciót látott a József Attila Színház színpadán! Szinte az egyetlen dolog, amiben egyet tudok érteni, Nemcsák Károly kitûnõ szerepmegformálása (nekem különösen is jól esett látni, mekkorát alakít, mivel korábban egy-két alkalommal engem nem gyõzött meg). A többiek lehúzása viszont megmagyarázhatatlan tûnt. Fõleg Pikali Gerda és Rékasi Károly vonatkozásában. Amikor elõször láttam a darabot, még semmit sem tudtam a kísértetiesen visszaköszönõ magánéleti párhuzamról, mégis éreztem, hogy szikrázik a levegõ körülöttük a színpadon. A pontos háttér-információk fényében pedig egyenesen megmosolyogtató öngól az õ alakításukat leminõsíteni: az élet igazolja (fájdalmasan) õket! Ha ebben a szerepükben valaki nem érzi az élet-szagot, magára vessen! Szintén felfoghatatlan az ének és a zenei betétek durva, megalapozatlan kritizálása is; többünk korábbi (részben itteni) megállapításai alapján mondhatom: sokunk szerint az elõadás egyik fõ erõsségei (l. lent)! Szóval értetlenül álltam a hozzáállásod elõtt. Aztán gyanút fogtam. Belenéztem egyéb hozzászólásaidba. Rögtön kilógott a lóláb: a politikai elfogultság. Kár ez alapján minõsíteni elõadásokat! De nézzük teljesen tényszerûen. Az elõadás átlagos értékelése itt a porton jelenleg 9. Ez 8 db szavazat eredménye. A te szavazatod 2. Innentõl kezdve egy egyszerû elsõfokú egyenlet ((7x+2)/8 = 9) megoldásával megtudható, hogy mindenki más (!) 10-essel szavazott erre az elõadásra. Ennél jobb érv nem kell amellett, hogy "a hiba az Ön készülékében van"!
szavazat: 2/10 2013 dec. 15. - 14:13:49
2013 dec. 15. - 14:13:49
Röviden az e darabról bennünk egyetértõn kialakult vegyes kép néhány vonatkozásáról: Nemcsák Károly teljesen hiteles karakterként megrendítõn kiváló volt sokszínûen drámai szerepében. Mellette mellékszereplõként még Újréti László alakítása volt kiemelkedõn elismerésre méltó. A többiek eljátszották, amit kellett, de rutinba-manírba simulva kevésbé-jobban kilógtak a szerepükbõl. Többször erõsen átütött a dramaturgiai instrukciók mesterkéltsége, módoltsága is. Ez gyakran kizökkentett minket a darab formálódó hangulatából. A szereplõk énektudása, vagy sokkal inkább ének-átélése nagyon gyenge volt. Ez nagyon hiteltelenné tette, azokat a jeleneteket, amelyeket inkább erõsíteni, hangulatilag megalapozniuk kellett volna. Közepes igyekezetû önképzõköri szintû huszárnótákat, Ederlezit hallhattunk. Pedig hát elõbbi a féktelen, halált megvetõ szilaj virtus, utóbbi pedig a himnikus, lélekszakító balkáni (roma) kesergés hangi áradása (kellene hogy legyen). Összegezve, azért nem unatkoztunk. Kulturális élmény volt ez így is a javából, a megvitatható értékelõ viszonyulások élménye. Nem elvitatva rendezõ nemesb szándékait legközelebb bízvást a katarzis élményét is eredményesebben közelítheti számunkra.
szavazat: 10/10 2013 dec. 01. - 22:31:28
2013 dec. 01. - 22:31:28
Nagy öröm volt számomra olvasni az itteni hozzászólásokat, lényegében mindegyik a szívembõl szólt! Eddig kétszer láttam a darabot és egyáltalán nem kizárt, hogy harmadszor is eljutok rá. Sokaknak szeretném megmutatni: ilyen egy igazán jó színházi elõadás! Ami nem akar semmi mást belemagyarázni a mûbe, mint ami benne van, se botrányt kelteni, se erõltetetten aktualizálni, egyszerûen csak bemutatja a színpadon - de minél hitelesebben, élõbben - a szerzõ által megírt darabot. Esetünkben ez tényleg maradéktalanul teljesült. Ebben valóban sokat segít a szereplõknek a zene, illetve a szerb szövegek és énekek. Itt kell kiemelni Rusz Milán szerepvállalását: õ nem csak színészként, muzsikusként is jelen van a színpadon (harmonikajátékát nem elõször csodálhatom színházban). És - talán most jön a lényeg - õ a Magyarországi Szerb Színház vezetõje is! Azon túl, hogy ez megmagyarázza, hogyan lehet ilyen igényes és minõségi a szerb nyelv és zene színpadra állítása, egyúttal mindenképp hitelesíti is az elõadást. Éppen ezért (pontosabban: ezért is) azzal a megjegyzéssel nem tudok egyet érteni, hogy a darab "elõítéletekkel teli" volna. Egyáltalán nem jellemzõ ugyanis a darabra a fekete-fehér látásmód. Gondoljunk például a magyar katonák ábrázolására! Egy kicsit sincs idealizálva! (Virágok letaposása, csikk szõnyegre dobása stb.) Az pedig, amit írsz, hogy "csak magyar férfi lehet kifogástalan jellem" szerintem egyáltalán nem állja meg a helyét. Dusán kifejezetten szimpatikus, emberi. A felesége, Irina nemkülönben. Nem érzek különösebb erkölcsi különbséget a három fõszereplõ között. Legfeljebb habitusbelit. Mindhárman végig igyekeznek helyesen cselekedni. Hogy mikor kinek mennyire sikerül - ez már sok mindentõl függ (érzelmi állapot, körülmények stb.). A fõbíró sem tökéletes, õ is ember. Ettõl olyan erõs a darab.
2013 nov. 24. - 21:07:01
2013 nov. 24. - 21:07:01
Ma délután láttam a darabot a párommal. Friss az élmény, a "katarzis". Véletlenül egy olyan elõadásra mentünk, amelyre Délvidékrõl is érkeztek ottani magyarok. Az elõadás elõtt megemlékeztek az 1944-1945 évi délvidéki magyarok elleni vérengzésrõl. Az elõadás hatása voltam, vagyok most is. A darab nagyon jó és valóban kényes témát dolgoz fel. A Bácskában élõ magyarok és szerbek közötti kapcsolatot a trianoni szerzõdés elõtt és után. Önmagában a történet így is elgondolkodtató, érzelmekkel teli lehetne. A történetben azonban a barátság és a szerelem, elfojtott szerelem is megjelenik. Nem tudom magam jobban kifejezni. Az ELÕADÁS érzelmekkel, szenvedéllyel, könnyekkel telis-tele volt. Magam is megkönnyeztem az elõadást, a SZÍNÉSZEKET JÁTÉKÁT, és az elõadás végén az egész nézõtér felállva tapsolt. Délután volt az elõadás és este eljátszották ismét. Ezért külön tisztelet.
szavazat: 10/10 2013 jún. 06. - 07:51:21
2013 jún. 06. - 07:51:21
A dráma jól megírt, bár elõítéletekkel teli (csak magyar férfi lehet kifogástalan jellem...).
Kiváló rendezés, remek színészi alakítások. A nézõ teljesen abban a korban és helyszínen érezheti magát.
Külön dícséret a színészeknek a rengeteg szerb szövegrészlet és dal hiteles elõadásáért és a kiváló énekesi teljesítményekért (bár a darabban természetesen nem ez a lényeg).
2013 jan. 29. - 00:03:35
2013 jan. 29. - 00:03:35
Csatlakozom! Kár, hogy csak kb. fél -, egyharmad házzal ment a darab. Nagyobb figyelmet és sikert érdemel!
Összes hozzászólás