Színház

Figaro házassága

vígjáték, 2 felvonás, magyar, 2010.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Történik Aguas-Frescas kastélyában, három mérföldnyire Sevillától
A francia forradalom egyik irodalmi "előszeleként" is felfogható műben Figaro és Suzanne - inas és komorna - esküvőjükre készülődnek. Almaviva gróf, a gazdájuk azonban - szemet vetvén Suzannera - újból érvényesíteni akarja az időközben megszüntetett feudális kiváltságot: az első éjszaka jogát. Ugyanakkor féltékeny Cherubinra, a mindenkinek udvarló kis apródra. A grófné - férje állandó gyanúsítgatására - a jegyespárral szövetkezik. Miután kiderült, hogy Marcellina - akihez egy régi adóslevél alapján hozzá akarják kényszeríteni - Figaro tulajdon édesanyja, nem lehet tovább halogatni az esküvőt. Közben a grófné és Suzanne ruhát cserél és Suzanne találkára hívja a grófot....
A Figaro házassága - a neves programajánló portál megfogalmazása szerint - "remek kor- és jellemrajz, de bravúros cselvígjáték is. Kiáltvány a francia forradalom előtt, miközben a szerelem forradalmát hirdeti. A szerelemét, ami boldogítóbb, mint a politikai jelszavak, de néha kíméletlenebb, mint a guillotine", lássuk akár "egy tinédzser epekedő szerelmét az úrnője iránt, a megunt úrnő szerelmét a férje iránt, a férj vágyakozását minden fellebbenő szoknya után." Míg Figaro a darab végén egy igazi, örökérvényű igazsággal "köszön el tőlünk" és mutatja be érzékletesen az emberi természet egyik alapvető vonását: "Szegény voltam: megvetettek. Látták, hogy eszem is van: meggyűlöltek. Most, hogy szép feleségem és csinos vagyonom lett...
"Bizonyos értelemben ez az előadás - amellett, hogy helyzetkomikumokban bővelkedik és vígjátéki elemek sokaságát hordozza - rólunk is szól, hogy miként tudjuk érvényre jutattni becsületesen, leleményesen a bennünk rejlő értékeket és tehetséget, anélkül, hogy vétenénk a legfőbb isteni, emberi és közösségi törvények ellen. Fontos feladatunk, hogy mindezekre rávilágítsunk, miközben az emberi jellemvonások groteszk és mulatságos pillanatait is be kell mutatnunk. A fentiek miatt tartom eszményi, de ugyanakkor nagyon nehéz feladatnak a Figaro házassága színrevitelét." /BÁNFALVY ÁGI/

A(z) Bánfalvy Stúdió előadása

Stáblista:

Szereplők

Almaviva gróf (Andalúzia alkormányzója)
Rosina (grófné)
Figaro (belső inas és mindenes)
Suzanne (komorna, Figaro jegyese)
Marceline (házvezetőnő)
Antonio (kertész, Susana nagybátyja)
Fanchette (Antonio lánya)
Chérubin (a gróf apródja)
Basile (a grófné zenetanára)
Don Gusmán (bíró)
Dupla-Marék (írnok, Don Gusman titkára)
Buzgómócsing (pásztorfiú)
Ajtónálló
Pedrillo (a gróf lovásza)

Hozzászólások

1/10
Iarcairiel 2014 júl. 13. - 18:16:38 1/10
Tegnap volt alkalmam megnézni a színdarabot, nekem nagyon nagy csalódás volt. Nem is igazán tudom hol kezdjem. Talán az alakításokkal. Rettenet, olyan szinten túl volt játszva, hogy már zavaró volt. Persze azért szerencsére volt egy pár kivétel (Iván Ildikó, Bácskai János, Incze József, talán még Harmath Imre), de a többiek helyettük is ripacskodtak. A díszlet elég puritán volt, amivel talán nem is lenne gond, de ez azért már szerintem túlzás (egyszer megakadt a szemem egy valamilyen alufólia lappal helyettesített tükrön például). A jelmezek? Eszméletlen bugyuták. A néhai gimnáziumi amatõr színjátszó jelmezeinkkel hoznám egy szintre, vagy még azzal sem. A záródal felcsendülésekor kicsit reménykedtem, hogy visz egy kis színvonalat az elõadásba, ám amikor észrevettem, hogy a mások által felénekelt felvételre énekelnek rá az elõadók -némelyikük még csak meg sem próbálta, csupán tátogott-, errõl végképp letettem. Ráadásul még csak nem is csinálták szinkronban a hanganyaggal... Ezért a produkcióért én sokallom a jegyárat. A legfelháborítóbb dolgot azonban mégis a végére tartogatták. A közönség tapsolt, amikor alábbhagyott a lelkesedésük, fogták magukat és még vagy ötször kijöttek meghajolni. Ilyesfajta provokációval életemben nem találkoztam még. Nevetséges volt. Voltak akik az "ováció" közepette elhagyták a nézõteret, melyet a hátam mögött rosszalló hangok kísértek, miszerint "ez illetlen dolog" volna. Én sajnos középen ültem, így ezt nem tehettem meg, pedig szívem szerint az "illetlenekkel" tartottam volna. Csöppet visszataszító volt látni ezt az önelégültséget úgy, hogy a közönség nem igazán adott rá okot. Csalódottan hagytam el a nézõteret, megkockáztatom, hogy eddigi éltem legrosszabb produkcióját láttam...