Friedrich Dürrenmatt 1962-ben írt drámája a modern tudományos világnézetek csődjéről szól. A darab cselekménye a felelősség elől a bolondokházába menekült tudósok körül forog, s ez az idegszanatórium tágul őrült világunk szimbólumává, melyben elmebetegek a világ felrobbantásán munkálkodnak, s a "józanok" az őrültek házába menekítik gondolataikat, nehogy embertársaik ártalmára tegyenek. A darab sok tekintetben vígjátékszerű, de világa és mondanivalója túl van a vidámságon. A tudósnak mint személyiségnek a felelősségét veti fel, ám ennél tovább jut, és magáról a modern világról mond ítéletet. Möbius, a főszereplő, rájön a minden elképzelhető felfedezések rendszerének a titkára, és látva, hogy a politika, a gazdaság miként állítja a tudományt egyre embertelenebb célok szolgálatába, önként bevonul az elmegyógyintézetbe, hogy így mentse meg az emberiséget saját felfedezésétől. De véletlenül a lehető legrosszabb bolondokházát választja, és visszafelé sül el elképzelése: a véletlen segítségével épp ő szolgáltatja ki felfedezését. "Csupán az őrültekházában vagyunk szabadok. Csak az őrültekházában szabad gondolkoznunk. Odakint a szabadságban a gondolataink robbanóanyagok". A szabadság a véletlen hatalmának elismerése, vagyis az igazi szabadság annak belátása, hogy nem vagyunk szabadok.
A(z) Forte Társulat előadása
Hozzászólások