Színház

Gardénia

előadás, magyar, 2011.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

A Gardénia részleges családtörténet: négy generációnyi lengyel nő drámája, közülük a legidősebb 1920-ban, lánya 1942-ben, az ő lánya 1962-ben, a legfiatalabb pedig 1982-ben született. Miközben végigélik a huszadik század szinte teljes történetét, összetett viszonyaikra is fény derül anya és lánya, nagyanya és unokája, dédanya és dédunokája között, ahogy elérünk a mába.

Az írónő elvet minden romantikus képzetet a nőkről, az egész darabot áthatja egy sajátos, metszően ironikus női humor és mélyről fakadó szeretet.

A K. V. Társulat munkásságát a kezdetektől meghatározza a női látásmód, a nőket érintő problémák színrevitele, női tabu témák feltárása.

Miként befolyásolják a női figurák viselkedését az örökölt hajlamok és a tanult viselkedésminták? Függetleníthetik-e magukat mindenkori szociális körülményeiktől? Kitudják-e vonni magukat hősnőink a családi hagyományok-beidegződések kényszerei alól? Többek között ezekre a kérdésekre is keressük majd a választ az előadásban.
Bemutató időpontja: 2011. november 26., Thália Színház

A(z) K. V. Társulat előadása

Stáblista:

Hozzászólások

eIemes 2016 ápr. 09. - 21:48:21
Az imént értem haza a színházból, Szentendrén a PMK-ban a temesvári Csiky Gergely színház vendégelõadásáról.
Megrázó és elgondolkodtató. Nincsenek jó emberek és rossz emberek, mindenkiben egyszerre van a töredékes jószándék és a sebzettség, érzelmek és indulatok, amelyen esendõsége miatt nem tud úrrá lenni. A történet ötödik fõszereplõje (az írónõ biztosan nem véletlenül választotta) a vodka, amit én kicsit túlzottnak éreztem, hiszen megjelenése már csak tünet, de Lengyelországban talán súlyosabb, mint nálunk (Oroszországban pedig katasztrofális, de ez nem tartozik ide).
FElepHánt 2011 nov. 27. - 16:53:42
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
GARDÉNIA Pelsõczy Réka KV Társulat Thália Színház
A felolvasó-színházi produkcióval összevetve, a három nagymonológot illetõen a színpadi változat sajnos alulmaradt. Kikényszerített hangoskodással, erõltetett nagyszínházi artikulációval deklamáltak az egyébként kitûnõen játszó színészek. Kákonyi Árpád önirónikus zongorázása még a paródiába csúszást is lehetõvé tette volna, de inkább öblögetõs melodráma sikeredett.
A párjelenetekben javul a helyzet, Száger Zsuzsanna karcos keménysége találóan jellemzi az önmagával is kíméletlen "munkalkesz" Mama2-tõt, kinek lánya, Bartsch Kata alakításában, megtiport gyermekkor után, az alkoholmámor bódulatába menekül. Az Elsõ Nõ, valamikor úriasszony, ellenállóként nácik macája, elhagyott feleség, majd zugívó dédnagyi, az Urbanovits Krisztina formálta erõteljes karakterképben, egyre intenzívebben rajzolódik ki. A Nagy Fruzsina flitteres kisestélyijeiben pávázó hölgyek világa markáns kontrasztot kap a diadalmas tört fehérben megjelenõ unoka színrelépésekor. A még egyetemista Spiegl Anni határozott egyenessége, sallangmentes beszédmódja, szuggesztív ereje hozza létre Elzbieta Chowaniec drámájának hiteles erõterét. A lány racionális érveinek biztos fundamentumán, öntudatos elhatározásával vitázva, a Három Hölgy nosztalgikus trillái háromszólamú rábeszélõ-show-vá erõsödnek. Kákonyi Árpád elementáris ének-kvartett-
je csúcsra röpíti az elõadást, a dédnagymama élveteg mórikálása, a nagymama férfias altja, a mama lágyan indázó szólama gyönyörûséges együttessé érik, melyben az ellenszólamot napjaink karrier-gyermekének, Spiegl Anni-nak közbevetett "de","de nem"-jei adják.
Az elsõ húsz percen van mit csiszolni, de Pelsõczy Réká-nak érdemes volt kiharcolni és megalkotni a színházi megjelenítést, amely biztató felütése a Kortárs Dráma immár 10.Fesztivál-jának.