Godot-ra várva

táncelőadás, magyar, 2010.

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Értékelés:

3 szavazatból

Szerinted?

Beckett esztétikai önmeghatározásai szerint annak kifejezését tartotta elsődlegesnek, hogy "nincs mit kifejezni, nincs mivel és nincs miből kifejezni, hogy nem létezik a kifejezés ereje, a kifejezés vágya, csak a kifejezés kötelessége"; olyan művészetről álmodott, mely "nem lázad saját fenséges jelentéktelensége ellen".
Az előadás célja, hogy a beszélt nyelvet összehangolja a vizualitással és a mozgással, hogy általuk érzékeltesse Beckett világának a halállal, a csönddel és a zenével való különleges viszonyát. Az előadás fontos eleme az eszköztelen test, valamint annak a halálhoz való viszonya.

A halál órájában széthullt személyiség pusztulása révén próbál visszatalálni az ember előtti világhoz, saját hajnalunk előttre, oda, ahol a mozgás még az egyetemes változás rendszerében volt, és ahol a fénynek még nem volt szüksége arra, hogy felfedjék.
"Vladimir és Estragon, Kádas József és Krisztik Csaba két gyanútlan clown. Krstić tervező falig nyitott üres terében, amit csupán a padlóra felfestett autósztráda útjelzés, valamint a zen kolostorok kertjének csupasz ága helyett a zsinórpadlásból aláfüggő kötél tör meg, kivérzett holtreménytelenség helyett ruganyos készséggel várakoznak Godot eljövetelére. Pöttyös futball labdával ütik el idejüket. Dekázgatnak vele. Fejelnek. Egymásnak adogatják. Falnak lövik. Egyensúlyozzák. Biztonsággal kezelik a labdát. Biztonsággal áll szájukra a szöveg. Biztonsággal váltanak elreménytelenedésről nekibuzdulásra, belefásultságból engedelmességre. A fizikai cselekvések és a lélektani fogalmazás egyidejűsége fölényes technikai kivitelezésű. Krisztik az együgyűbb bohóc. Kezdeti fekvő, bot nélküli botolós pásztortánca a tehetetlenség vergődése Kádas a fehér bohóc, aki mindent jobban tud. Labdával játszásuk az üresség attraktív kitöltése. Akrobatikus mutatványuk cirkuszi magánszámként is elkápráztató volna. Szervesen beleillik Beckett előírásaiba. Fürge semmittevésük, céltalan kiürültségük megfelelője. Bravúros pótcselekvés. Andrássy Máté (Pozzo) mintha ízületenként mesterségesen volna összeszerelve. Horváth Virgil (Lucky) kissé beroggyant térddel a megtestesült rabszolgasors. Alázatosan akarattalan. Kopaszra borotváltan, szűk fehér trikójában önkéntelenül is a Rivels bohóccsoport piros zsákszerű trikójára és kopasz parókás megjelenését idézi a cirkusztörténet múltjából. A titokzatos, valóságfölötti hírt hozó Fiút Blaskó Borbála balettcipősen spiccen járja kísérteties tüneményként." (MGP, nol.hu)

A(z) Forte Társulat előadása

Stáblista:

Hozzászólások

10/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál———- www.toptipp.hu—————————— GODOT-RA VÁRVA -——————- Horváth Csaba————————— Forte Társulat———————— Trafó—————— Labdamûvészek és a korszerû színjátszás virtuózai egyszerre: Vladimir és Estragon szerepében Kádas József és Krisztik Csaba új fejezetet nyit a klasszikus Beckett-mû hazai elõadásainak történetében, szûk emberöltõvel a legendás kaposvári Ascher-rendezés után, az új század megváltozott színpadi elvárásainak megfelelõen, az érzelmi, értelmi és a fizikai aszpektus szintézisét alkotva meg. Horváth Csaba a félelmetes gazdagságú textus aprólékos kidolgozásával tesz eleget a dráma gondolati kibontásának, a folyamatos mozgás, a párhuzamos sportakciók koreográfiája viszont extrém környezetbe helyez minden mondatot. Ellenpontoz, avagy kiemel, háttérbe szorít, vagy hosszabb közjátékokkal éppen az elhangzottak befogadását segíti. Amennyire végtelenül sokrétû a becketti szöveg, olyan változatos és állandó meglepetéseivel fokozottan izgalmas, a két szereplõ szinkron teremfutball-bemutatója. Pattog a labda és sisteregnek a szavak, csattan a poén és döngenek a falak… Kádas József, mint FeHér Bohóc a racionálisabb megfontoltságot képviseli, gránitba ágyazott jelleme szilárdan tart ellent Estragon-Gigi Vörös Bohóc-i csavarjainak. Többször is védõn ölbe kapja, (miközben a pajkos futball-gömb éppen oda röpül, ahová szánják…!), okoskodásaival próbálja fékezni szélsõséges kitöréseit. Mármint ha lehet: – Krisztik Csaba ugyan példásan fegyelmezett maximalizmussal bánik elementáris tehetségével, de még kordában tartott energiái is átütik a gondolati szféra szintjeit, színpadi létezése egyenesen úton hatol tudatalattink mélyrétegeibe. Gigije a mást keresõ, mindenre rákérdezõ, ösztönösen sóvárgó, reszketve menekülõ örök gyermek, aki legszívesebben a Földgömbbel labdázna a csillagos ég alatt. Andrássy Máté Pozzo erõteljes figurájával gyarapította elképesztõ karakter-repertoárját, Blaskó Borbála jótündéri betipegései és méretes szabadrúgásai bizonyítják az elévültnek hitt spicc-technika napi fontosságát. Az elõzõ Beckett-darab hatásától kábultan rájöttünk, hogy dícsérõ szavaink nagyszótára kimerült. Úgy döntöttünk, nem ismételgetjük a hozsannázó jelzõket, összeszorított fogakkal kényszerítjük magunkat, a megjegyzések nélküli, tárgyilagos stílusra. „Tárgyilagos”?!? – Kétszeres knock out után ez eléggé illuzórikus, de megpróbáltuk… Ahogy megpróbáltuk magunkba szívni a csodálatos darab és a Forte Társulat Horváth Csaba által rendezett kongeniális elõadásának minél több momentumát. Nem sikerülhetett: ezt a produkciót még nagyon sokszor kell megnézni, – rettenetes kár, hogy legközelebb FÉL ÉV múlva lesz! /2010 márc/ …és íme a Dunapart Projektben, nemsokára újra láthatjuk ! /2011 január/

Válasz

10/10

Winnie monológja egy színésznõnek maratoni erõpróba, de Horváth Csaba rendezésében három szereplõnek is embert próbáló feladat. Felváltva bújni ki a színpadba vájt lyukból, a hosszú gunnyasztást követõen, gesztusban, minimál-mozgásban teljes intenzitással játszani, nem semmi! A szõke paróka és az azonos testalkat vizuálisan egybegyúrja õket, mégis, kardinális különbség mutatkozik a figurák között, a szerep többféle megközelítését jelezve. Sipos Vera monoton recitálása az idõ elviselhetetlen egyhangúságát fejezi ki, Simkó Kati motorikus kapkodása a tárgyakba való veszett kapaszkodást, Földeáki Nóri az összes elem szintézisét mutatja fel a hiszteroid hangvétel és a beszorított mozgások közegében.

Mintaszerû a háttérzene használata: több alakalommal a gesztusok szinkronban vannak vele, míg általában a cselekményt tagolja, a szituációt mélyíti el. Willie hatalmas úszógumi alatt fekve alszik, feltápászkodva négyzetméternyi újságot olvas, melyet Milorad Krstic jellegzetes rajzai illusztrálnak. Közben egyaránt csodálhatjuk a szintén általa dekorált tengerparti hátteret és a nejével némán ellenkezõ Andrássy Máté hátizmainak bravúros játékát... A végtelen monológ értelmezésében Horváth Csaba a legparányibb részletet is kimunkálja, így a szóömleny változatos képi környezetben, permanensen feszült tempójú a végkifejletig.

A férfi és a nõ közötti távolság fényévnyinek tûnik, legfeljebb a röpülõ vörös ernyõ képes egy pillanatra áthidalni, de Eros, "az egymást keresõ lények univerzumokat összekötõ vonzalomhálója" még ebben az érzelmi sivatagban is megjelenik, Willie feláll és botladozva közelít reménykedõ grimaszba torzuló párja felé. Bénanász a homokon: a véglények párzása, a mechanikus mozgás-szilánkok és a félelmetesen fokozódó zene révén, elementáris erejû danse macabre-ban tetõzik.

Földeáki Nóri mimikájának torzult vonaglása az arcjáték magasiskolája, Andrássy Máté groteszk vitustánca, a szaggatott mozdulatok örvénylõ õrületével, lenyûgözõ csúcspontja a statikusságból eszelõs dinamikába robbanó produkciónak.

Válasz

Értékelés:

3 szavazatból

Szerinted?

Godot-ra várva

Értékelés:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Godot-ra várva

Értékelés:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Ajánlók és kritikák:

Hozzászólások

Értékelés: