című cuccát, avagy színészmesterségvizsga, mint előadás, vagy amit akartok, vagy legalábbis, nade.

A húszas években Hamvas úgy látta, hogy az irónia vagy a szatíra az egyetlen lehetőség arra, hogy a
világ állapotát leírjuk: „Ádám óta nem élt senki, akin ne lehetett volna nevetni.” Ez a műfaj azonban –
főleg akkor, ha a mű rendezőelvének választjuk – azt is magával hozza, hogy az ábrázolt helyzetből
nincs kivezető út. Az Ördöngösökben sincs megoldás, a regény statikus, valójában nem tart sehonnan
sehova. A szereplők nem fejlődnek, megmaradnak a maguk rögeszméjében, egyszer és mindenkorra.
 
„Nos ez a pokoli nyavalya az, aminek e mű az arcába nevet. Valójában ez a nevetés itt ennek az
örvénylésnek az egyetlen ellenpólusa és világossága, de ez a hang az, amelyről minden időben fel
lehet majd ismerni engem itt, ebben az egyszeriségemben és mulandóságomban.” (H.B.)

Dramaturg: nagyjából mindenki és az élet

személyi edzők: Fábián Péter, Benkó Bence

Osztályfőnök: Cseke Péter.

Szereplők – a Kaposvári Egyetem negyedéves színművész hallgatói:

SOKA – Dura Veronika
BARTOLOMEUS – D. Varga Ádám
SZERAFITA – Kelecsényi Anna
JÓNÁS – Kovács Martin
KÁRÁSZ – Nagy Péter János
SINTÉR – Pálóczi Bence
KLEOFÁS – Szabó Dorottya
KANAVÁSZNÉ – Támadi Anita
AGATHA – Trill Beatrix
BENJÁMIN – Urbán Richárd
ANDREA – Varga-Huszti Máté