Színház

Hitgyógyász

színmű, magyar, 2012.

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

A kérdések... a kérdések eléggé csendesen indultak: páratlan és félelmetes tehetséggel ruháztattam-e fel? Igen, sajnálom. Szélhámos vagyok-e? - ez gondolom nonszensz. Mi ez, szerencse? - ügyesség? - illúzió? Miféle erőnek vagyok a birtokában? Használhatom? Mikor, hogyan? A szolgálója vagyok? Abban áll, hogy képes vagyok valakit eltölteni a belém vetett hittel, vagy az önmagába vetett gyógyító hitet keltem föl benne? Végbe vihetném a gyógyítást hit nélkül is? De milyen hit kell hozzá? Önmagamba? - A lehetőségbe? - A hitbe vetett hit? És ez az erő fogyatkozik- e bennem? Lassan már csak játszod a szerepet, igaz? Kiégtél? És ez így ment és ment és ment. Hülyeség, nem? Tekintetbe véve, hogy tíz esetből kilencszer a világon semmi sem történt.

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad) előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Hozzászólások

8/10
FElepHánt 2013 febr. 14. - 13:03:19 8/10
HITGYÓGYÁSZ Fehér Balázs Benõ Ódry
Félszobányi, nincs tíz négyzetméter. Nyolc ajtó, neoncsövek. Az öltözõk elõszobája, ide szorul a háromszemélyes dráma. Hárman, háromféleképpen világítják meg sorsukat, mintha csak a Vihar kapujában üldögélnénk.
Fehér László a címszereplõ, eléggé köznapi, nehezen hiszünk különleges képességeiben, de éppen ez teszi figuráját ellentmondásosan érdekessé. Tragédiája a kisszerûség, védekezése a bemerevedett férfiúi felsõbbrendûség hamis tudata.
A rendezõ Fehér Balázs Benõ ízekre szedi a cselekmény szálait, a szituációkat személyekre bontva dolgozza ki, színészvezetése korrekt, tempója pontos. A bonyolult ajtórendszerben nagyszerûen mozgatja a szereplõket, néhány kattintással képes világítással tagolni a jeleneteket.
Kiterítve fekszik, társ és áldozat, önkéntes kiszolgáltatottságában is képes méltóságát megõrizni. Ostorházi Bernadett élénk deklamációval, racionális átéléssel hozza árnyalt figuráját, jól érzékeltetve, hogy a történésekben nemcsak passzív szerepe van. A távoli vidéken haknizó illuzionista menedzsere Bán Bálint, aki sokarcúan összetett alakját érzékletes jelenléttel hitelesíti. Az õ monológja a legbonyolultabb, kívülálló és együttérzõ egy személyben. Színészi munkája kifogástalan, töretlen érdeklõdést tud kiváltani, megfoghatatlanul izgalmas, furcsaságában is rokonszenves. Miközben némileg magyarázattal szolgál az eseményeket illetõen, finoman sejteti saját belsõ világának titkait.
Lassacskán a színész-rendezõk lekörözik az elsõdleges rendezõ-hallgatókat, Fehér Balázs Benõ meggyõzõ produkcióval lép be közéjük.