Holdvilág és utasa

színmű, magyar, 2013.

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Értékelés:

3 szavazatból

Szerinted?

Ez az a letehetetlen regény, amit mindenki olvasott már, vagy biztos, hogy el fog olvasni. A történet egy életutazás. Forgách András kalandregényének átutazója, Mihály térben és időben is utazik. Nem tud szabadulni kamaszkorától, kamaszkora szenvedélyeitől, egyszerre éli a múltat és a jelent. Mihály egy klasszikus velencei nászúton van feleségével, Erzsivel, de kamaszkori eszményképei, az Ulpius testvérek, gimnazista barátainak árnyai folyton megzavarják, szembesítik kamaszkori önmagával. Zaklatják és hajszolják. Csábítják és eltaszítják. Keserű önismeretre kényszerítik. A történet másik utazója, Erzsi a jelenben utazik, földrajzi és asszonyi értelemben is. Két ember keresi a saját életét, nincs egyik a másik nélkül, de minél messzebb sodródnak egymástól, annál közelebb kerülnek önmagukhoz. A felnőtt Erzsinek vissza kell térnie az út legelejére, hogy megtapasztalja a nem polgári asszonyi létezést. A még mindig nem eléggé felnőtt Mihálynak viszont az út végpontjáig kell eljutnia, hogy megszabaduljon a múlt árnyaitól és végre felnőtté váljon.
Mikortól felnőtt valaki? Ez milyen kötelezettségekkel jár? A darab gyors váltásokkal cikázik múlt és jelen között, érzéki és szellemi kaland, nyomozás és tévelygés, szenvedély és ész vitája. Nincs abszolút igazság. Az élet is jó és a meghalás is jó, ha a miénk. Kérdés: megtaláljuk-e a sajátunkat?

"Mihály már napok óta Rómában volt, és még mindig nem történt vele semmi sem. Nem hullott le az égből semmiféle romantikus röpcédula, hogy útbaigazítsa, mint ahogy titokban várta, Ervin szavai után. Csak Róma történt vele, ha szabad így mondani. Róma mellett eltörpült a többi olasz város mind. Ehhez képest kevés volt Velence, ahol Erzsivel volt, hivatalosan, és kevés Siena, ahol Millicenttel volt, véletlenül. Mert Rómában egyedül volt és felsőbb útmutatásból, úgy érezte. Amit Rómában látott, minden a végzetesség jegyében állt."

A(z) Magyar Színház előadása

Bemutató időpontja:

2013. szeptember 21., Magyar Színház

Stáblista:

Hozzászólások

5/10

Néhány napja láttam a darabot. Sajnos a színház lehet, hogy stábját tekintve megújult, de nagyon le van pukkanva. A mellékhelyisége botrány, és a hirdetett Nagyszínpad helyett valami kis stúdió színpadon zajlott az elõadás. Legolcsóbb elgyötört irodaszékeken ültünk, amire ráadásul filctollal írták rá az ülés sorszámát, így a partnerem egy másik sorba került, mivel a székeket aktuálisan össze - vissza rendezték el. Panaszra igazából azért nincs okom, mert rendkívül olcsó volt a jegy. Ahhoz képest meg különösen, hogy maga a darab kb. 20 embert foglalkoztat, tehát õket és a stábot honorálni kell. Elhiszem, hogy így a színházvezetésnek nehéz kigazdálkodni az épület külsõ és belsõ felújítását.Sok sikert kívánok valami jó kis pályázathoz...

Nyomokban spoilert tartalmazhat....

Számomra a darab kissé nehézkesen indult. Nem vagyok nagy színházba járó már jó ideje, és az eredeti könyvet is legalább 20 éve olvastam. Én még láttam a régieket színpadon, igaz, nagyon fiatalon, de csak ismételhetem a közhelyt: a mai színészek már nem olyanok. Pedig láthatóan mindent megtesznek, beleadják õk is magukat...az eredmény még sem ugyanaz.
A darab eleje kifejezetten túlaffektált volt. A mostanában sztárolt Balsai Móni meglehetõs arroganciával adta elõ Éva szerepét. Talán a szerep ezt valamennyire megkívánta, mert Éva egy olyan lány, akiért mindenki rajong, de nem hiszem, hogy ezt ilyen harsány, túlgesztikulált módon kell elõadni. Sajnos Ulpius Tamás karaktere sem volt meggyõzõ számomra, pedig annak idején jómagam érte rajongtam a könyvben olvasottak alapján.
A rendezés újítása, a forgó színpad és forgó nézõtér inkább zavarólag hatott. Mivel a játéktér középen volt, néha idegesítõen nem láttam az aktuálisan beszélõ szereplõ arcát; a földön fekvõ részeknél meg konkrétan magát a szereplõt sem. Tehát bizonyos jelenetekrõl (amelyek pl. néha a magasban éppen a fejünk fölött történtek) teljesen lemaradtam vizuálisan. Lehet, hogy ez így a modern, én meg túl konzervatív vagyok, mégis azt gondolom, hogy egy színészi alakítás ne mozgékonyságában, túlhajszoltságában legyen átütõ, hanem a karakter jó megformálásában, és a színész kisugárzása következtében. Folyton olyan érzésem volt e néhány óra alatt, hogy itt vergõdõ, erotikát mímelõ testek játszanak és nem szellemi nagyságok. Talán csak a Takács Géza megformálta Mihály volt hiteles számomra, a csetlõ-boltó, kissé gyenge jellemével, és az Erzsit alakító M. Simon Andrea. Andrea jól formálta meg a teljesen hétköznapi "normálisan" gondolkodó nõ szerepét.

A végére belendült, az amúgy egyébként három és fél órás darab, ahogy a személyiségek fejlõdtek, egyre idõsebbek lettek, eltûnt a rémes affektáció is. Összességében nézhetõ volt, de nem marad meghatározó színházi élmény.

Válasz

10/10

Zsenialis a darab. Csodalatos szineszi alakitasok, kituno rendezes. Otletes megoldasok sora, teljesen megujult a szinhaz. Kicsit felve mentunk el, a Magyar szinhazrol meg Nemzeti szinhaz nevu korabol unalmas kotelezo iskolai latogatasok emkeket orizzuk poros, fantaziakan darabokkal. Ez a szinhaz mar nem az a szinhaz. Gratulalok!

Válasz

Értékelés:

3 szavazatból

Szerinted?

Holdvilág és utasa

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés: