Színház

Hunyadi László

opera, 3 felvonás, magyar, 2012.

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

A Hunyadi László nem az első magyar opera, de az első olyan magyar opera, amely bemutatója (1844) óta megszakítás nélkül máig a hazai repertoár becses és népszerű darabja. Mert ha akadt is kritikus, aki "jeles történeti hőseink lealacsonyítását, "a paródia gúny- és szégyenpadját vélte felismerni Erkel és Egressy Béni dalművében, azért a reformkori közönség rögtön a szívébe zárta a Hunyadiak korát megidéző operát, s inkább azonosult azzal a lelkes nézettel, miszerint a Hunyadi László az "első talpkő, amelyre a magyar zenedicsőség Walhallája majdan felépül. A hazai történelem és a nemzeti jellegűnek elfogadott zene sikeres párosítása hamar maga is a történelem részévé vált, hisz 1848. március 15-e ünnepi estéjén a Nemzeti Színház színpadán felhangzott az azóta is többször önálló életre kélő kórusszám, a Meghalt a cselszövő.

Az olasz, francia és magyaros (verbunkos) elemeket szerencsésen vegyítő romantikus opera a Nyitánytól a Palotásig, vagy épp az Anne de La Grange számára komponált bravúráriáig csupa meghitten ismerős és felvillanyozó pillanat a magyar operaközönség számára. Míg a külföldi nézőnek mindez egyetlen nagy és izgalmas felfedezés lehet: bepillantás a magyar romantika világába, operaházi találkozás kulturális identitásunk egyik alapművével.

A(z) Magyar Állami Operaház előadása

Bemutató időpontja:

2012. szeptember 29., Magyar Állami Operaház

Stáblista:

Hozzászólások

ivan37 2015 márc. 12. - 16:48:29
Modern feldolgozású, kiváló elõadást láttunk tegnap, nagyszerû énekesekkel: Fekete Attila, Kolonits Klára, Káldi Kiss András, Cser Krisztián, Simon Krisztina, és remek zenekarral.

Két dologgal nem voltam kibékülve:

-A darab bevezetõ jelenete-sötét öltönyös férfiak jönnek-mennek a színpadon, bõrönddel a kezükben, melyet idõnként nyitogatnak, aztán távoznak-nem igazán érthetõ, nem tudni, mit akarnak vele kifejezni.

-A jelmezek nem korhûek, inkább XIX. századiak, de látni civil ruhás figurákat is-mai öltönyben járkálni. Szerencsére a fõszereplõk jelmeze aránylag hiteles, kivéve V. Lászlóét, aki-számomra érthetetlen módon-osztrák császári tábornoki/!/ ruhát visel, ami végképp nem illik egy-a Hunyadiak korában játszódó dalmûbe. /Ez utóbbin sürgõsen változtatni kellene./

Mindezek ellenére az elõadást hatalmas siker övezte-megérdemelten.