Színház

III. Richárd

dráma, 2016.

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

A III. Richárd című drámát a sikeres fiatal rendező, ifj. Vidnyánszky Attila állítja színpadra a vár udvarán a Gyulai Várszínház produkciójaként.

Évszázados háborúk után, megfogyatkozva bár, de béke ül Angliára. Az utcán szól a zene, hömpölyög a sör, a pincékben orgia, az embereket beárazzák, a holtakat elfelejtik. "Éljen, hisz béke van!" - harsogja a nép. Egy ember áll csak meg, hogy torz árnyékát nézve, feltegye a kérdést: valóban ez a béke? Richárd hősként harcolta végig a háborút, de a békebeli címlapokon már nem mutatna jól. Egyedül maradt. Gyűlöli a világot, köp a megszokásokra és retteg az unalomtól. Eldönti hát: játszani fog...

"Most, hogy gondolkozom és beszélek, hallom magamban a magamról való beszéd mámorát és az én-től való részegség állapotát élvezem. Ha titkolnám, elárulna és lefokozna. Így, hogy bevallom, csak a látás erejét növeli. Az én? Ha arra jó, hogy az ember gyilkoljon vele, miért ne lenne jó arra, hogy lerészegedjék tőle? Semmitől sem riadok vissza. Nem tisztelem különösebben sem az ént, sem az ellenkezőjét. Az én esetemben is, mint másban, minden attól függ, hajlandó vagyok-e feláldozni valamiért, ami több."

A(z) Gyulai Várszínház előadása

Bemutató időpontja:

2016. július 13., Gyulai Várszínház

Stáblista:

Vélemény:

2016 júl. 15. - 14:21:43
2016 júl. 15. - 14:21:43
Kissé félrehajtott fejjel sokáig szembenéz a közönséggel, majd lassan tagolja a hírhedt kez-
dõmondatokat. Dermesztõ szuggesztió, azonnal kiderül, hogy kikerült a kiabálós brand-gali-
lei hullámvölgybõl, ez a régi Trill Zsolt, a Gyilkosság a székesegyházban, a Tóték, a Deka-
meron, a Szarvassá változott fiú legendás hõse, akinek fojtott pianisszimója úgy hasít, mint
ama woyzecki borotvapenge az alkonyi égen. Nem halljuk az "Úgy döntöttem, gazember le-
szek"-et, Vecsei Miklós Hasi alaposan megdolgozta a textust, húzott, törölt, ám új szituá-
ciókat, szövegeket is alkotott, szikrázó nyelvi leleménnyel, erõltetett aktualizálás nélkül,
sikerrel tette maivá a shakespeare-i csodát. Áttekinthetõvé vált a negyven szereplõbõl re-
dukált együttes, a Rózsák Háborúja végkifejletének hektikus káosza.
Atomvillanás: tízenkét dalia robban be a színre, dobszólóra villantják fantasztikus koreográ-
fiájukat, energiabombájuk lökéshullámain tempózik Richard az áhított korona felé. Nem
szmokingos gentleman õ, mozgása kacskán araszol, púpját kezében hordó, borostás torz-
alak. A sudár kamaszok és a jámborságot mímelõ karrierista kemény kontrasztjának erõte-
rében tûnnek fel a királyi udvar nagyjai.
Szûcs Nelli Margit-ja rövidített formában is átütõ erõvel szórja biblikus átkait, Erzsébet-
ként Eszenyi Enikõ hermelinpalástos gyönyörûség, de adós marad az alulról jött bestia
kisszerû hitványságával, elhalványul világfi udvartartása körében. Nem csoda, hiszen olya-
nok alkotják, mint a délceg kiállású Kovács Tamás, a hetykén intellektuális Krausz Gergõ,
a lelkiatya, ám késõbb fényes sisakot öltõ Berettyán Sándor, nem is beszélve a nyeglén
arisztokratikus, könnyed köpönyegforgató Buckigham-Catesby párosról, az egy tömbbõl
faragott Dóra Béla és a simulékony Patkós Márton elõvezetésében.
A bámulatos ötletességen túl, ifj.Vidnyánszky Attila rendezésének unikális értéke, hogy
a veretes szöveg mozzanatai képileg, gesztusban, látványban, térbeli mozgásban hatványo-
zódnak. Pengeéles az értelmezés, ütnek a csavaros poénok, a merészen kijátszott jele-
netek nem fékezik a cselekmény iramát. Egyénített a legkisebb szereplõ is, egy félmondat
is erõs hangsúlyt kap. Berettyán Nándor londoni polgára értetlenül téblábol a gyakori ki-
rályváltások dzsungelében, Bordás Roland Brakenbury-je mintha a nagyranõtt KisAtti len-
ne, a szárnyas szavú Vecsei Miklós Hasi maga az arany középút józan tisztasága.
Richard fondor hódító szavainak Trokán Nóra nem tud ellentartani, Trill Zsolt ezerarcú
mimikával hitelesíti abszurd sikerét, majdand égkék plasztikzubbonyban, elementáris break-
dance szólóval teszi divatossá púpos árnyékát.
A trónörökös Böröndi Bence Michelin-pufókan szakítja meg /wittenbergi?/ tanulmányait,
egybõl térdre kényszeríti az udvarnépet, kisöccsével, Szabó Sebestyén László-val nem is
sejti a várárokba hulló végzetet. Csak a fürgén figyelõ, tüzes szeme villanásával mindenre
figyelõ gyereklány, a tüneményes színpadi jelenlétû Barta Ágnes ússza meg, hitvesi oda-
adással öltözteti páncélba végsõ csatába induló nagybátyját, vadonatúj férjét.
Az egymást erõsítõ jelenségek mámorító vonulatában váratlan csúcs a ionescoi bérgyilko-
sok felbukkanása. A tébolyító humorú Gyöngyösi Zoltán és a méla magasban szekundáló
Lestyán Attila zseniális duója a leendõ áldozat füle hallatára fontolgatja a gyilkosság esé-
lyeit, George herceg megpróbálja leszerelni õket, - gyors halálát leples átváltozás követi,
Hegedûs D.Géza Edwárd király, angol királyként folytatja színpadi életét. "György, Edwárd,
Richárd, elásva a csatabárd! "- összebékíti az ellenfeleket, némi pontos átélést hitelesítõ
pedagógiával instruálva a vonakodókat. Hirtelen kimúlása után, immár harmadik alakjában
takarítja el Tyrel gyiloknokként a trónhoz vezetõ útból a kis hercegeket. Parádés meta-
morfózis-triász!
Az ördöngõs utánpótlás-válogatott rappelõ tombolása a belviszályok, a gyûlölködõ megosz-
tottság, az öngyilkos ellenségeskedés hisztérikus elemzése, szinte andalító Richard király-
kampánya a nézõk közé furakodó manipulátorokkal. Trill Zsolt zsolozsmázva ájtatoskodik,
álszent panasza az égre suttog: "nem szeretnek...", végül csak-csak a trón magasába jut.
Póznamászó vasakkal/!!!/ hág a totemoszlop tetejére, miközben az árulók már ezüst szig-
szalagból szaggatnak harci páncélzatot magukra. Vészjóslón leng a fényes korona hitchco-
cki ingája, gigászi küzdelemben teljesedik be a sokszoros gyilkos sorsa.
Félelmetesen sokrétû, fehérizzású alkotás, egy sokszor látott mû újjászületése. A Gyulai
Várszínház produkciója, a fenomenális együttessel, ifj.Vidnyánszky Attila rendezésében
az Év Elõadása!!!