Fókuszban a fiatal alkotóművészek – Mozgásban az Imre Zoltán Program!
Huszonhárom kezdő és pályája elején lévő táncszínházi alkotó, tizenhat előadás, két
különböző témájú négyrészes konferenciasorozat, tizenhárom mentor és 1450 órányi
próbatermi óra – zajlik a Nemzeti Kulturális Alap által életre hívott Imre Zoltán
Program. Az új táncművészeti kezdeményezés célja a fiatal tehetségek támogatása és
képzése mellett, a jövő nézőgenerációjának kinevelése is, melynek megvalósulását az
NKA 100 millió forintos kerettel támogatja.
Kalmár Ákos (Ziggurat Project): Keresői az ég színének
„Idén pontosan húsz éve, hogy a NATO más, jobb módszer híján lebombázta a mai
Szerbiát. A szüntelennek tűnő légicsapások okán - szinte állandó jelleggel, naponta
ismétlődve -, nyolc órán át nem volt áram és csak két órán keresztül igen. Amit soha
tudtam megszokni, az az a fajta sötétség volt – amilyennel még azóta sem találkoztam,
csak azokon a bizonyos estéken, amikor: az egész országban - a köztereken is -,
teljesen megszűnt az áramszolgáltatás. Az előadás egy sajátos reflexió,
megemlékezés a tragikus események kapcsán, mely - többek közt -, az abban az
időszakban átélt emlékeimből bontakozik ki.” Kalmár Ákos
„Az akkori Jugoszlávia NATO általi bombázása 1999. március 24-én indult el és 78 napig
tartott. Én, ekkor 14 éves vajdasági kölyök voltam. Fiatalként nem tudtuk, hogy milyen
események kezdetét jelenti ez a hosszú és nehéz periódus. Ma 34 évesen, ahogy
visszagondolok arra az időszakra és újraolvasom az akkor vagy később megjelent cikkeket,
szomorúan élem át a szövegek tartalmat: „Tíz év után is rémálmokat okoz a bombázás”,
„Sötétbe borult az ország”, „Szerbia nem kap kárpótlást a 1999-es bombázások miatt”. Az
akkori helyzet először a hadiállapot bejelentésekor kezdett komollyá válni: a gyülekezési
tilalom szigorával és az állandóan felhangzó szirénák őrjítő hangjával, amik a bombákkal
megrakott szerbiai légtérbe érkező harci repülők támadására figyelmeztetettek, illetve ha a
helyzet úgy hozza akár a legrosszabbra, az általános mozgósítás katonai borzalmára is!
Idővel mindennapossá vált, hogy repülők jönnek-mennek, viszont amit soha tudtam
megszokni, az az a fajta sötétség volt – amilyennel még azóta sem találkoztam, csak
azokon a bizonyos estéken, amikor: az egész országban - a köztereken is -, teljesen
megszűnt az áramszolgáltatás. Akkoriban két, három gyertyával világítottunk a szobánkban.
Beszélgettünk, társasjátékot játszottunk. Soha addig nem figyeltünk egymásra úgy, mint
akkortájt. Az összetartozás egy újfajta élményét éltem meg és bármennyire is
hihetetlen: a nyugalmat. Remélni kezdtük a csodát: ami meg is érkezett egy hordozható
akkumulátorra szerelhető 45 voltos izzó formájában. Örültünk. Ilyenkor már olvasni is lehetett
esténként.”
Kalmár Ákos, a Ziggurat Project összművészeti, térérzékeny társulat állandó tagja, ahol
alkotóként és előadóként tevékenykedik. Számos hazai és nemzetközi projektben vett már
részt. A Szólóduó Nemzetközi Tánc Fesztivál 2013-ban, 2015-ben és 2016-ban is különdíjjal
jutalmazta alkotásait. A szabadkai Közgazdasági Egyetem kulturális marketing szakán
szerzett diplomát, majd a budapesti Színház és Film Intézet kortárs táncos szakát végezte
el. 2018-ban buddhista teológus, vallástörténész diplomát szerzett. Első önálló alkotása, az
Esumi és Asao elnyerte a II. RS9 OFF Független színházi fesztivál fődíját. Jelenleg
szabadúszó táncos, alkotó.
Bot Ádám alkotó-előadó, a Ziggurat Project összművészeti társulat tagja. Dezső Virág
növendéke, akitől fizikalitáson alapuló előadóművészetet tanult. 2010-2013 között a
Budapest Kortárstánc Főiskola táncművész szakos hallgatója. 2014-től vesz részt független
alkotók és társulatok projekt jellegű munkáiban, illetve kőszínházak produkcióiban.
A Ziggurat Project fókuszában a kortárstánc és más művészeti ágak összefonódásából
létrejövő térérzékeny és interdiszciplináris alkotások állnak. Azelmúlt 3 év során olyan
nemzetközi kooperációkban vett részt, mint a Placccfesztivál Picture projektje (HU/NO),
Visegrad Fund előadóművészetirezidencia, Art&Tech Days (SK), White Night fesztivál (SK),
Spotter Trip (A) vagy a Let me in Performing Arts Festival (DE). Itthon egyéni térspecifikus
akciók (A maradék, Szónyelés) és ernyőszervezete, a Pro Progressione produkciói mellett
az Antré és az Arccal a Halnak újgenerációs programokon, illetve az L1 danceFest
keretében is bemutatkozott.
Rendezés/koreográfia/koncepció: Kalmár Ákos
Mozgás: Bot Ádám, Kalmár Ákos
Fényterv: Illés Ákos Bendegúz, Kalmár Ákos
Mentor: Bata Rita
Produkciós menedzser: Kovács Brigitta
Társulatvezető: Sarlós Flóra Eszter
Külön köszönet: Anne-Hélène Kotoujansky
Fotók: Sam Matyesen, Bankovi Dorottya
Vizuál: Szabó Kristóf – KristofLab
Suprema
Az előadást Wonder Woman karaktere inspirálta, egy nőideál melyet dr. William
Moulton Marston pszichológus professzor alkotott meg. Egy nőideál mely egy férfi
szemszögén keresztül született, egy nőideál melyet megalkotója két nőből gyúrt
eggyé: feleségéből és szeretőjéből, egy nőideál mely egy poligám kapcsolat
„gyümölcse”. A karakter pszichológiai megalapozottságának köszönhetően a mai
napig az egyetlen valódi népszerűségnek örvendő szuperhősnő. Az egyenlőség az
igazság és a feminista propaganda szimbólumává vált. Vonzó és erős karakter mellyel
nők milliói azonosulhatnak, ismerhetnek önmagukra, hiszen számos olyan
tulajdonsággal rendelkezik mely egyenként mindenkiben fellelhető.
A produkció a karakter női szemszögből történő értelmezése, feldolgozása és egyben
kérdésfelvetése. Témáját tekintve nem az elnyomásáról beszél és nem a női létezésnek
problematikáját tárgyalja. Sokkal inkább egy groteszk világot mutat meg ahol a realitás
átcsúszik a fantáziálásba és onnan visszakerül a valós térbe. Személyiségünk rétegeit
vizsgálja vágyainkon, szexualitásunkon és félelmeinken keresztül. Mit is jelent valójában a
női erő? Vajon a két szereplő egy és ugyanaz vagy két különálló entitás mely különböző
vágyakkal és igényekkel rendelkezik? Megvalósulhat-e egy személyben a „tökéletes”, az
„igazi” vagy ehhez szükséges kiegészítenünk egymást?
Sebestyén Tímea, tanulmányait a Magyar Táncművészeti Főiskola balett szakán kezdte,
majd a Budapest Táncművészeti Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Részt vett a
MU terminál első évfolyamában 2005-ben, jelenleg szabadúszó táncművész. Rendszeresen
dolgozott együtt többek között a PR-Evolution Dance Companyval, Nagy Zoltánnal, illetve a
Boom! Dance Collective egyik alapító tagja volt. A Zadam Társulattal 2008-óta folyamatosan
dolgozik táncművészként, koreográfus asszisztensként és társalkotóként. Ezen kívül 2017-
óta a Bozsik Yvette Társulat előadásaiban is rendszeresen vendégszerepel.
Koncepció / Koreográfia: Sebestyén Tímea
Előadók: Fehér Laura, Sebestyén Tímea
Zene: Jérôme Li-Thiao-Té
Videó: Téri Gáspár
Fény: Galkó Janka
Mentor: Zambrzycki Ádám
Hozzászólások