Színház

Jaj, Carmela!

színmű, 2 felvonás, magyar, 2014.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

A Jaj, Carmela, minden látszat ellenére sem a spanyol polgárháborúról szóló darab. Igaz, hogy a cselekmény 1938 márciusában zajlik, a spanyolok számos generációját megbélyegző, szörnyű küzdelmek szimbólumaként elhíresült Belchitében, mely város romjai még ma is megérnek egy látogatást. Hasonlóképpen élethű a többi háborús körülmény is, melyek keretezik, és egyben szövik is a történet szálait. A darab főszereplői Carmela és Paulino, a "varázslatos, kedves páros", akik egyszerűen csak "művészek", akiknek nincs más vágyuk, mint a mesterségük segítségével kitartani a különösen mostoha körülmények között. Balszerencséjük, valamint a frankóista vezérkar stratégiai tervei egyenesen az Ebro térségbeli nemzeti offenzíva hadműveleteinek teret adó alkalmi "színházba" vezetik őket. Ők pedig színjátékukkal igyekeznek megoldani a helyzetet, s átvészelni e hirtelen támadt "vihart", elfogadva az egyetlen felkínálkozó lehetőséget: egy improvizált "művészeti, hazafias és szórakoztató előadóest" bemutatását, melynek fő célja Belchite "felszabadításának" megünneplése a győztes hadsereggel, mint nézőközönséggel.

Ez a bizonyos előadóest, melyet a történelem nem jegyzett fel, talán azért, mert valójában nem is került rá sor, egymással össze nem egyeztethető tényezők lehetetlennek tűnő találkozása folytán jön létre, s ennek köszönhető elkerülhetetlenül tragikus a végkifejlete is. A művésziesség, hazafiasság és szórakoztatás egyvelegén túlmenően adott a különösen feszélyező helyzet is, mivel a darabot sub manu militari (katonai felügyelet alatt) kénytelenek előadni, mintha fegyvert szegeznének a fejükhöz.

Carmela és Paulino azonban nem finomkodó és kényes művészek, így joggal gondolhatjuk, hogy mindezen körülményeken képesek lesznek felülemelkedni. Hozzászoktak már az élet számos viszontagságához. Azonban a helyi parancsnoknak az a hirtelen támadt ötlete, hogy az előadást a Nemzetközi Brigádokhoz tartozó köztársaságpárti foglyok is végignézzék, mielőtt másnap hajnalban agyonlövik őket. Felmerül a kérdés, hogy vajon képes-e a művészet - még ha kétes színvonalú is - csúfot űzni a halálból? (José Sanchis Sinisterra)

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások