"Az vagyok, aki vagyok. Úgyse lehetek más: mért féljek hát fölfödözni, ki vagyok?" Szophoklész
"Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak." Jonh Lennon
Hogyan lehet ezt a klasszikus görög drámát színre vinni ma? Érdekel-e minket egy olyan történet, aminek a bemutatója időszámításunk előtt 426-ban volt? Mond-e nekünk valamit ez a történet? Nekünk igen! És szerintünk fontos, hogy megszólaltassuk. Csak az volt a kérdés, hogy hogyan. Elég kemény kihívás ez egy új, fiatal alternatív társulatnak. Úgy gondoltuk, hogy csak akkor, és csak úgy, ha saját magunkat keressük a görög drámában. Saját magunkban a dráma által megtaláljuk az antik görögöt, aki egy egységben él a várossal, a világgal, az istenekkel. Arra törekedtünk, hogy felismerjük Oidipuszban az emberit, és ezáltal jussunk el a transzcendensig.
Akkor klasszikusan az Oidipusz király története röviden: Thébai városát pestisjárvány sújtja, mert a sok évvel azelőtt megölt Laiosz király gyilkosát még mindig nem találták és büntették meg. Oidipusz, aki közvetlenül Laiosz után lett Thébai uralkodója, nagy erővel lát a gyilkos kereséséhez, ám nagy megdöbbenésére és felháborodására Teiresziasz, a vak jós azt állítja, hogy a gyilkos ő maga, és homályosan ugyan, de egyéb szörnyűségekkel is vádolja. Mint a legelszántabb nyomozó lát neki Oidipusz a szálak felgöngyölítéséhez, és érkezik el a szörnyű igazsághoz, hogy ő a gyilkos és a vérfertőző, éppen úgy történt, ahogy a jóslatok megmondták.
Paál István Diplomás előadás!
A(z) Laboratorium Animae Társulat előadása
Hozzászólások