Programkereső
Színház

Jelenetek a vidéki életből

előadás, 2 felvonás, 180 perc, magyar, 2011.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás
Ez nem az én életem, ez csak valami átmenet. Az enyémet elvették tőlem. Nem igaz, én vesztegettem el. Maradjon minden ugyanígy? Meg kéne érinteni valakit. Nekem az már nem megy. A másik ember arca, az már nem ad nekem semmit? Ki kellene lépni, változtatni. Már késő. Akkor mit csináljunk? Semmit. Véget kéne vetni ennek az egésznek. De hát már vége van régen.

A(z) Stúdió "K" Színház előadása

Bemutató időpontja:

2011. május 14., Stúdió "K" Színház

Stáblista:

Szereplők

Homonnai Katalin profilképe Homonnai Katalin Horváth Zsuzsa profilképe Horváth Zsuzsa Kuna Károly profilképe Kuna Károly Menszátor Héresz Attila profilképe Menszátor Héresz Attila Nyakó Júlia profilképe Nyakó Júlia Pap Lujza profilképe Pap Lujza Spilák Lajos profilképe Spilák Lajos

Alkotók

Hozzászólások

Spoiler
9/10
FElepHánt 2011 máj. 17. - 15:01:30 9/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

VÁNYA BÁCSI Koltai M.Gábor Stúdió K
Mindössze egy csáléra csúszott zongora a díszlet, elektronikusan még Chopin-t is játszik, de ágyként is kiválóan funkcionál. Míves tablóba rendezõdve jelennek meg a vidéki család tagjai, ábrándosan csehovi a Dajka és Tyelegin, fennkölten urizál a Professzor, Maman és a szépséges Jelena, ám a Doktor és Ványa igencsak mai vágású.
Pap Lujza Szonyája több okból is kilóg a társaságból. a majdnem vénlányból durcás kamasz lett, dolgos kontyából tüsi-frizura, hangja mutálóan hasgat, inkább Sturm und Drang lázadó,
mint sorsába keseredett, mégiscsak úri kisasszony. Játéka átélt, lendülete meggyõzõ, csak a figura nem illeszkedik az elõadás összképébe, ami nyilvánvalóan nem a színésznõ hibája.
Koltai M.Gábor színpadát távoli zenék suttogó akkordjai érzékenyítik, a ködös derengésbe robbannak be az elfojtott vágyak petárdái, halkan szövõdnek az álmok, a teremin poétikus vibrátója elnyomja a dübögõ szívhangokat. Szépen formált, gondosan kidolgozott jelenetek, pontosan idõzített hangsúlyok, bátran visszafogott tempó, mely annál élesebbé teszi a váratlan kitöréseket. Engedékeny humor, naturálissá fokozott összecsapások,- gesztusok, nézések, apró jelzések koherens metanyelve.
Kuna Károly gyermetegen zsarnokoskodó professzora igazán jól a demonstrációs táblánál érzi magát, manipulatív graffiti-szenvedéllyel bizonygatja lenyúlós szándékait. Rettegve menekül Ványa bácsi orosz rulettben pörgõ pisztolytára elõl, alakítása magabiztosan tárja fel, az emelkedett modor mélyén lappangó, önhitt önzés veszett indulatait. Vereckei Rita a legcsodálatosabb, csipkemintákon áttetszõ bíborba-mélyzöldbe öltözteti Nyakó Júliá-t,
aki enervált tunyaságában ugyan enged a heveny csábításnak, az egyszeriségében nevetséges aktus azonban nem ellensúlyozhatja védhetetlen boldogtalanságát. Németh Zsuzsa, aki a kecskeméti Orosz lekvár Makunyináját, a kommunista meggyõzõdését az új rendszerben
is meggyõzõdéssel valló úri házvezetõnõt játszotta fantasztikus erõvel, most a Nagymama virágos kosztümjében kínálgatja pogácsáit, újabb nagyszerû figurával gazdagítva karakterábrázolásainak gazdag arzenálját.
A második rész nyitányaként a szereplõk kórusba rendezõdve, több szólamban éneklik önjellemzõ mondataikat, majd a közönség soraiba ülve vonnak be a csúcsra futó történésbe.
Menszátor Héresz Attila kelepcébe szorult, mai entellektüel, halk visszafogottsága csak növeli alakításának hitelességét, révedõ tekintete, komótos lassúsága hatásosan álcázza a mélyben lappangó feszültségeket. A frizsiderré modernizálódott tálalószekrény elõtti birkózás részeg indulata is hamar sorstársi megbékéléssé szelídül, az öngyilkos késztetés mindennapi alázatba tompul. Asztrov doktor naturálisabb lényét Huszár Zsolt kiforrott mértékletességgel állítja elénk, benne még érezzük a változásra késztetõ energiát, az õ fácskái még növekednek a pusztaságban. Képzelete a jövõbe száguld, szenvedélye a pillanat õrülete: a markáns színészi egyéniség minden végletet karizmatikusan hitelesít.
Spilák Lajos fejtartásával, gesztusaival, kifinomult dikciójával már az elsõ pillanatban megkerülhetetlenné teszi a szegény rokon Tyelegint, hangja olyan, mint mikor a "nyírfák odvából mézga-vér csorog." Elbûvölõen szólaltatja meg elektronikus citeráját, ahogy lelkének áramkörei is tökéletes azonosulással rezonálnak a csehovi atmoszférára. Sztanyiszlavszkij elsõ látásra szerzõdtette volna...
Mint régmúlt idõk szellemalakja tûnik elõ, mozdulataiban bús románcok visszhangoznak, áttetszõ álomkép, El Kazovszkij-i néma felkiáltójel. "Add ide a revolvert" -mondja végtelen türelemmel és az acsargó fenevadak lábhoz simulnak. Homonnai Katalin éteri lénye Anton Pavlovics angyalszárnyain lebeg a köznapi rögvalóság fölött.
Válasz

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás