Színház

Jubileumi beszélgetések

előadás, 2019.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

Ezerkilencszázkilencvennyolc december tizenhatodikán
Én kiléptem a Fő utcai lakásom ajtaján,
Mert akkor még ott laktam a bátyámmal együtt.
Az orrom előtt ment el a nyolcvanhatos busz,
A tizenkilences villamos meg nem járt éppen aznap.
Még csak délután három felé járhatott az idő
És azt hiszem, másnapos is voltam.
Szóval sok minden közrejátszhatott abban,
Hogy úgy döntöttem, inkább:
Elsétálok. Elsétálok.
Elsétálok. Elsétálok.
 
Ez utóbb jó ötletnek bizonyult, mert elég szépen kitisztult a fejem,
Mire fél négy körül beértem a Szkénébe,
Ahol már ott volt Béla, Évi, Kupa, Majka és a többiek,
Végigpróbáltuk az egész előadást,
Aztán elkezdtem bekészíteni a kellékeimet.
És ahogy szép sorban egymásra került az összes kellékem,
Egy dalt énekeltem magamban, amire még most is emlékszem
Hallelujah! Hallelujah!
Hallelujah! Hallelujah!
           
Most ugrálni fogok az időben össze-vissza
És úgy mondom el a dolgokat, ahogy eszembe jutnak.
Beugrik először a Szarajevói Fesztivál,
Aztán beugranak a cserkúti szilveszterek
Következik a disznóvágás a Kupáéknál,
S hirtelen eszembe jutnak az elvesztett emberek
Virág és Elemér. Virág és Elemér.
Virág és Elemér. Virág és Elemér.
 
Igen eszembe jutott Virág temetése
De az is, hogy sorban születtek a gyermekek.
Majkának, a Deáknak, nekem, Kupának
Évinek, Tündinek, Antinak és a Szilvinek
És eszembe jutottak azok is
Akiknek a Jóisten ezt nem adta meg.
Végül eszembe jutott a negyvenedik születésnapom,
Mikor a Béla föltette a zenéket, amiket szeretek
Lou Reed, Szécsi Pál, Máté Péter, Cserháti Zsuzsa,
De az első dal ez volt, hogy
Hallelujah! Hallelujah!
Hallelujah! Hallelujah!

A(z) Pintér Béla és Társulata előadása

Bemutató időpontja:

2019. január 13., Pintér Béla és Társulata

Stáblista:

márc. 22.
  • 20:00
márc. 23.
  • 20:00
márc. 24.
  • 20:00
ápr. 08.
  • 20:00
ápr. 09.
  • 20:00
ápr. 10.
  • 20:00
ápr. 11.
  • 20:00

Vélemény:

február 09. 15:32:55
február 09. 15:32:55
Pintér Béla újdonsága arról szól, hogy a szerző a Társulat 20. születésnapjára nem írt új színdarabot, elvetette a félkész rosszat. Ez a nem-színdarab mint később kiderül, kíméletlen ostorozása önmagának, társulatának, a köznek, a hatalomnak. Kétségbeesettnek tűnő vagy tán csak kaján, zavarba ejtő segélykiáltás. Abszurd őrületté váló nem-színjáték...mint a körülöttünk lévő tágabb s szűkebb világ. Amikor s amiről-amit már nem lehet józan hangon, szalonképesen ki- és megbeszélni. . A nyitó jelenet bűbáj-nyájasan induló, fokozatosan elsötétülő mikrofonos "jubileumi beszélgetése" egyszer csak átcsap a meg-nem-írt darabcsonk fékevesztett őrjöngésébe. Megkapja ebben mindenki a magáét, hazai viszonylatban nem olcsó helyár ellenében: mintha egy magyarosra sikerült "fundraising" résztvevői lennénk. A szerző-rendező-színész-igazgató nyilatkozta nagyjából öt éve, a 15 éves évforduló környékén, sokat idézett bonmot-jával: "Az előző kormány pénzt adott, a mostani témákat." Bízunk, bízzunk Pintér Bélában és Társulatában, túlélésükben, fölvirágzásukban. Részesei ők a NER-nek, ami nélkül, ahogy mondani szokás egy másik kontextusban, "ez a produkció nem jöhetett volna létre". Na nem anyagilag, hiszen a tao-támogatás kiesése éppenséggel őket sodor(hat)ja végveszélybe, hanem mint -nem feltétlenül pozitív értelemben- inspiráló környezet.
szavazat: 10/10 február 06. 22:42:21
február 06. 22:42:21
Már megint kurvajó :)