Sade elhallgatott szerző. Üldözték, elzárták, betiltották. Kétszáz évig a perverzióval és az őrülettel azonosították. Egy betegségtől mindenképp szenvedett: grafomán volt. Megállíthatatlanul írt a birtokán, különböző börtönökben, majd elmegyógyintézetekben. Utoljára éppen a Nouvelle Justine miatt tartóztatták le.
Mi hajtotta a Justine című kalandregény esetében? Egy filozófiai kísérlet. Két nővér gyerekként elszakad egymástól, az egyik az erény útjára lép, a másik megmerítkezik a bűnben. Az egyik megnyomorított senkiként végzi, a másik Európa legbefolyásosabb asszonya lesz.
Kálmán Eszter rendezése ismét a történet és látvány viszonyát vizsgálja. Hol veheti át a kép a szó szerepét? Hol mondhat mást? Hol mondhat többet? És hol ment meg minket a szó attól, hogy látnunk kelljen?
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások