„Egymaga ért az éj hozzánk,
A nap egyedül köszönt ránk.
Talán mesének tartjátok majd azt,
Amit most elmondok nektek.
Az is lehet, hogy tényleg az,
De az is lehet, hogy nem.
Milliók adták már tovább,
Szájról szájra szállt a „mese”,
És ma én vagyok a soron,
Hogy tovább adhassam nektek.
Hol a határ szerintetek
Tudomány és mese között?
Ki látott már közületek
Egy atomot vagy egy fotont?
Vagy hányan olvastátok már
Görögül az Odüsszeiát?
Ugye? A ti tudományotok is
A puszta hiten alapszik.
Azon, amit hallottatok.
Amit tanítottak nektek.
Hát ne ítéljetek előre,
Várjátok csak meg a végét,
És akkor mondjátok meg, hogy
Tudomány, vagy csak mese volt,
Amit ma itt hallottatok.”

RENDEZTE: Förgeteg Soma