Színház

Kameraman

előadás, 1 felvonás, magyar, 1999.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

"Talán a végéről kellene kezdeni, amikor véget ér egy előadás. Stúdiószínpadról van szó persze. A végéről, amikor a nézők és az előadók már nem különülnek el olyan élesen, mint az előadás kezdetén. Létrejött közöttük valamilyen tér, amelyben testek keresik a helyüket. Amikor felállnak, hogy elhagyják a helyiséget, valami ott marad: egy üres terem, mozdulatok nyoma, a lélegzetektől, a testek szagától telített levegő. Képzelje el ezt a teret, mint az előadás terének másolatát. Képzelje el benne a nézőket és az előadókat, mint maszkokat. Képzelje el a beszédet, amely ismétlés, maszk és másolat, testek nyoma. A testekkel játszó képzelet, amely a beszédet az erotika terévé alakítja. A beszéd a képzeletben előhív egy testet, amelynek nincs neme. A beszéd erotikus vonzása telíti jelentéssel. Képzeljen el hozzá szavakat, amelyek nem szavak, alaktalan hangok, a testek artikulált és artikulátlan beszéde. A vágyat, amely beszéde tárgyát keresi, az ismétlés kielégíthetetlen kényszerét. A vágy a halál nyelvén szólal meg. Most elkezdődik az előadás, a hang testét kereső beszéd. Az erotika és a halál fáradt párbeszédét ismétlő opera, talán leginkább erre emlékeztet."
Borbély Szilárd

A(z) Csokonai Színház előadása

Stáblista:

Szereplők

Kameraman (kameraman)
Valaki (alak)
Másik (figura)
Egyik (figura)

Alkotók

Hozzászólások