Színház

Képzeletbeli Operett

zenés színmű, 2 felvonás, magyar, 2009.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

Claude Buchvald 1998-ban rendezte meg Novarina e darabját, s még ez évben bemutatták a párizsi Őszi fesztivál keretén belül a Bastille Színházban, majd 2001-ben Peter Brook színházában, a Bouffes du Nord-ban is. Novarina előadásaiban a színészek a szavak zamatos húsát ropogtatják szájukban. Felfalják a világot, úgy, hogy kimondják azt a maga teljességében. A francia színházi életben mára egy olyan fogalom terjedt el, hogy "novarina-színész". Debreceni látogatása alkalmával a Novarina: színészeit úgy választja ki, hogy megnézi a fogazatukat. Ez természetesen nem igaz, de ezzel akarta érzékeltetni, hogy nála rendkívül fontos a szavak kimondásának intenzitása, valóságos szó-akrobatákkal dolgozik együtt. Ebből ered különös vonzódása a neoloógizmusok, végtelen felsorolások és főként a különböző drámai kifejezőeszközökkel való szédületes játék iránt. Egy fonálra fűzve láthatjuk az előadásban a klasszikus tragédia, a zenés színház, a commedia dell'arte, a shakespeare-i dráma, a csehovi színház sémáit, s mindezt egy "képzeletbeli" operett köntösébe bújtatva. A párizsi előadás zenéjét Christian Paccoud harmonika-mágus szerezte, akinek művészetét a debreceni közönség a DESZKA Fesztiválon már megcsodálhatta. Ez alkalommal író és zeneszerző rövid műhelymunka keretében dolgoztak színészeinkkel, amelynek során - az író szavaival élve - valóságos művészi szerelem szövődött közöttük. Ekkor jött az ötlet, hogy a Képzeletbeli Operettet a Csokonai Színházban együtt vigyük színre magyar nyelven. Ez a vállalkozás szenzáció számba megy, mivel ezt a darabját eddig Novarina maga még sehol nem rendezte meg.

A(z) Csokonai Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. április 24., Csokonai Színház

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2010 jan. 16. - 18:02:20 10/10
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál--------------- www.toptipp.hu ---------------------KÉPZELETBELI OPERETT--------- Valere Novarina -------- Debreceni Csokonai Színház-------- Jarry, Gombrowicz, Karinthy: elõdök azért vannak, de Novarina viszonyulása a "cselekvõ" szóhoz és a cselekmény nélküli színházhoz egyedülállóan megdöbbentõ. A kimondott szó csapongó asszociációkat inspirál, a történés veszettül cikázik a képzelet útvesztõiben. Napi életünkbõl egyetlen igekötõvel ugorhatunk a tetszés szerinti korba, tájba, stílusba. Lehetünk Csehov-hõsök, Grál-lovagok avagy vásári komédiák bábfigurái, Ödipusz vívódik bennünk, vagy komor lételméletek görögjei filozofálnak. Mindez az operett mindent bekebelezõ bóvli-forgatagában, melynek olvasztótégelyében stílustalan egyenmasszává silányul az eszme, de fantasztikus iróniával, az abszurditás groteszkségével, a szellemi szabadság üdítõ levegõjét árasztva. A mágikusan artikulált szöveget természetesen ének teljesíti ki, zenei paródiák elbûvölõ sorozatát hozva. A fordító Rideg Zsófia a szerzõtõl már megjelent, "A Test fényei"-n edzõdött, míg a briliáns ötletességû muzsikát a "novarinás" harmonika-mágus, Christian Paccoud jegyzi. Eltelik egy jó félóra, míg idomulunk a szokatlan hangvételhez, az elsõ rész végére azonban beérik szívós tanulási folyamat és a szünet után végképp beszippant az elbûvöló varázs. A díszlet egyetlen, nyitható oldalú kocka, melynek belseje-teteje egyaránt használt helyszín. Platóján énekli az elképesztõ Mészáros Tibor végenincs dal-fûzérét, amely mûfaji-, gondolati- és stiláris kötöttségek nélkül eszeveszetten szlalomozik a sláger-világ tengerében, hogy végül, fejjel lefelé lógva se jusson el a teljes befejezésig. Szerencsésebb Vranyecz Artúr, aki a klasszikus balettõl, musical-tánctól kezdve, kozák- és népi táncok garmadáján át a break-dance-ig, diszkó-vonaglásig ívelõ paródiája végén, a pihentetõ, tapsos ájulásba rogyhat. A túlvilágról menetrendszerûen visszatérõ Halott, Kóti Árpád minduntalan megakasztja a cselekményt, amelynek követése amúgy is lehetetlen és egyáltalán nem szüksé- ges, hogy végül elénekelhesse cimbalomkíséretû nótáját a vérfertõzõ kibelezésrõl. Varga és Jámbor József az egynemû együttélés ideális párosát alkotják, számmisztikai tánc-ének és illemtani kettõsük egy füst alatt figurázza ki és hitelesíti az operett-kliséket. Három tüneményes Grácia képviseli a szebbik Nemet /és Igent!/. Újhelyi Kinga lézerfényû szemevillanása beragyogja a színpadot, fásult feleségbõl vedlik swingesen franciás sanzon-pillangóvá, Szûcs Nelly bölcsõdala a Volga-folyó mennyei végtelenségét idézi, hogy aztán a duhaj vonatozást vezetve, szilaj energiáit is megvillantsa. Valere Novarina voltaire-i szelleme egy pillantra elcsitul a szerelemrõl éneklõ Ráczkevei Anna poétikus áriájában, melynek lehelletnyi pianisszimóját, simulékony félfrázisokkal a klarinétos Csonka László kíséri. Kitör a menyegzõi láz: mindenki megtalálhatja a párját, a szentimentális Csehov-figuráktól a hétköznapibb komikusokig, a feltétel mindössze annyi, hogy énekelni kell: ezt a feladatot viszont legnagyobb örömünkre frenetikus dal-parádéval teljesíti a páratlan együttes. (Hol, melyik színház prózai tagozata tudna ilyen nagyszerû színész-énekesi csapatot kiállítani...?) A novariánus szómágia bajnoka Kristán Attila, kinek "Lépj ki önmagadból!" felszólítását engedelmesen megfogadjuk, aki ógörög példázatok bölcsességeivel képezi a szertelen vigasság ironikus ellenpontját. Mészáros Tibor nyeri el a szóakrobatika babérkoszorúját, majd negyedórás "élõ regény"-e, milljom keresztnév és a hozzájuk tartozó kiszólások regiszterének, nem elmondása: ellenállhatatlan intenzitású eljátszása!..., minden bizonnyal a szerzõ-rendezõt is éppen úgy letaglózza, mint a bámulatba bénult közönséget. A virtuóz harmonikás, Pál Lajos állja a versenyt a francia zsonglõrökkel, külön kell említeni a partitúrára mozgó két díszlet-asszisztenst, akik szóbeli figyelmeztetését: "Emberek...!" "Aztán figyelni!"..., érdemes volt megszívlelni. Ilyen szöveggel, amelyben a "vörösre lakkozott körmök hónaljszõr-vakarása" békésen megfér a Lét és Nemlét halál-filozófiájával, amely végtelen merészségû bakugrásokkal teszi idézõjelbe életünk és színpadunk jelenségeit, melyben szikrázva fénylik a csapongó képzelet mámoros szabadsága, - még sohasem találkoztunk. Ilyen fantasztikus elõadással is ritkán...