Portréfilm premier és élő performance.
Talán az lenne jobb, ha a vágyak vágyak maradnának?
A vágy jelenléte állandó. A késztetésé, hogy megtegyél olyan dolgokat, amit még nem tettél, sőt amit még senki sem tett meg. Tudod, hogy meg kell tenned s közben félsz és remélsz. Mi lesz ha…? A harc, a küzdelem nem maradnak nyomok nélkül. Tested idővel meggyötört lesz, de az élet így teljes! Mi az ami meghatározza, hogy céljaid jók vagy rosszak? A világegyetem nem válaszol s csak a kétség marad.
De azért van olyan eset is, amikor nem gondolkozol, csak csinálod. Bukásod szükségszerű, elkerülhetetlen, ami nélkül nincs jövő és talán élet se.
Az ember életében egy tárgy, egy faág vagy bármi lehet annyira inspiráló, hogy egy olyan folyamat vegye kezdetét, ami végén az emberi fantázia művészetté alakul.
Koncepció, előadó: Kovács István
Film: Roland Szabo
Zene: Horváth Ádám Márton
Hozzászólások