Színház

Lassúfutás / SlowRun

performance, 50 perc, 2015.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Egy szép, őszi napon kezdődött...
De valóban. Ősszel sétáltam haza a pilisi természetből, talán jógáztam kinn, vagy mást mozogtam, és belém villant egy egyszerű ötlet, hogy mi lenne, ha hosszabb időn keresztül minden nap performálnék. A semmiből jött a pillanatban, ízleltem, mosoly szaladt szét... és a villanást tett követi.
Egészen röviden, ennyi, de azért persze lehet még gondolatokat hozzátenni.
Elsősorban csak szeretném megvalósítani az ötletet. Hiszen akkor derül ki, miről is szól ez. Vagy még akkor se.
Mégis, mik az elképzeléseim, mit várok, szeretnék tőle?

Mélyülést, mélyülést, mélyülést.
Valami kiégetődést; ahogy a tűz, a hevítés kiégeti a lényegtelent, és csak a nemesfém marad.
Valami bejáratódást; nem automatizmust, de a (színpadi) jelenlét "rutinná" válását.
Hangolódást a "butoh spiritre", amit nem tudok szavakba önteni, de vannak már tapasztalásaim róla.
A feszültség (tension, intension) feloldódását. "You put a lot of tension on your skin." - mondta Atsushi az egyik táncom után egy műhelyen. ...a nézők általában a testükben, a térben jelenlévő feszültségként tapasztalják ezt, és néhányan visszajeleznek, hogy vágyják a feloldását. Hiszem, hogy e nélkül a feszej nélkül is lehet mély, erős butoh-t táncolni, és fogalmilag a "tónus hordozásával" tudnám ezt leírni. Szóval ezt is keresem.
A hétköznapok elfogadását. (El)fogadni és otthonosan mozogni a praktikumban is: megszervezni a segítőket, és ha nincsenek, magam megoldani: a technikát, a nézők fogadását, önmagam egész-ként tartását, megszervezni a publicitást, és persze legszebbek a váratlan események, amiknek felmerülésére ugyancsak kíváncsi vagyok. Hogyan tudom alkalmazni a bármivel való rezonanciát a gyakorlatban.
A váltás természetességét a "hétköznap" és a butoh között, illetve ennek a kettősségnek a feloldását, meghaladását.
És persze a kreativitás bontását: szeretnék díszleteket, színpadi elemeket, kosztümöket, hangokat, zenéket, fényeket kipróbálni, kísérletezni könnyedén, a jelenlét prioritása mellett.
... és valószínű, hogy valahol inspirál az is, hogy Masaki Iwana butoh táncos pályája egy szakaszán 150 kísérleti performanszt "adott elő" Japánban (no, nem egymást követő estékben), amiben egyszerűen mozdulatlanul állt, anyaszült meztelenül.
15 estére jött ki a számosság, praktikus, és "mágikus" megfontolások, egyeztetések után. Két hét már elég hosszú idő, hogy sok minden megmutatkozhasson, és kipróbálható legyen, és az eggyel több alkalom túlmutat a lezáráson.
Belépőként adományt gondolok, mert remélem, hogy vannak, akik kíváncsiak több alkalomra is, és ekkor ne szabjon a pénz korlátot, másrészt mindenki szíve szerint díjazhatja a tapasztalást.

A(z) MÜSZI - Művelődési Szint előadása

Stáblista:

Alkotók

Hozzászólások