Színház

Lear király

színmű, 2 felvonás, magyar, 2015.

Értékelés:

20 szavazatból
Szerinted?

Van, aki a szenvedésben tisztul meg, van, aki attól lesz bölcs, hogy megbolondul és van, aki attól kezd látni, hogy megvakul. A sarkaiból kifordult világ látomása, a kizökkent idő tragédiája a Lear.

Shakespeare egy ősi kelta monda nyomán - a széthulló család, a gyermeki hálátlanság történetén túl - gonosz és jó végletes, kozmikus harcát tárta elénk megmutatva, hogy milyen az ember, ha szembesülni kényszerül önmagával és tettei következményeivel.

A(z) Radnóti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2015. október 4., Radnóti Színház

Stáblista:

Szereplők

Lear (Britannia királya)
Bohóc (Lear udvarából)
Goneril (Lear legidősebb lánya)
Albany hercege (a férje)
Regan (Lear középső lánya)
Cornwall hercege (a férje)
Cordelia (Lear legkisebb lánya)
Francia király (a kérője, majd férje)
Kent gróf
Gloucester gróf
Edgar (a fia)
Edmund (Gloucester házasságon kívül született fia)
Házvezetőnő
Burgund herceg
Oswald (belső szolga)

Alkotók

Hozzászólások

6/10
NN1532 2017 jan. 19. - 22:49:29 6/10
Pazar elsõ felvonás után érdektelen, kusza második. Összességében pozitív, de csak az elsõ fele miatt. A színészek nagy része remekül dolgozik. Rendben van az is, hogy modern köntösben van az egész (modern káromkodásokkal, melyeket még helyén valónak is érez az ember, kivéve, ha eszébe jut, hogy ez Shakespeare, akkor meg a nézõ elkezd vihorászni), tetszett a díszlet. Sok ötlet volt benne. Csak haza kellett volna menni a szünetben a maradéktalan élményhez.
5/10
elszabó 2016 febr. 02. - 23:40:05 5/10
Van egy jó hírünk meg egy rossz hírünk - üzeni Shakespeare útján Alfödi. A zsarnokság megbukik, ám utána a káosz jön. A darab választásában nyilván annak aktualitása is szerepet játszott: a hatalomhoz vezetõ úton ma is az a nyerõ, aki jól mondja fel a mantrát, stílussal leplezi a hazugságot és persze (látszólag) alázatosan szolgálja a királyt. De az ilyen hatalom abban a pillanatban összeomlik, amikor az uralkodó erejét veszti. Kitör a féktelen hatalmi harc, besúgók és árulók csatáznak, folyik a vér és az ordítozás, szem kivájva - és a végére mindenki meghal. Shakespeare-t én ezért nem szeretem, de el kell ismerni, a rendezés nemcsak autentikus, hanem a szûk terû színpad - a sokcélú óriás asztallal és a leszakadó csillárral - érdekes is. Nekem ugyan László Zsolt túl fiatal és túl maníros Lear, a fattyú Edmondot alakító Pál András viszont minden hájjal megkent vérbeli intrikus.
sarkadyl 2015 nov. 08. - 17:43:45 Előzmény virata
Ismét egy Shakespear-hamisítás! Ezt nem a nagy bárd írta, õ mást írt. Vele mindent meg lehet tenni? mert meghalt 400 éve?! Õt már nem védik a szerzõi jogok? Írjon Alföldi más címmel, ha neki nem tetszik a Sh. irománya. Hogyan vigyem el az unokáimat erre az elõadásra, hogy megismerjék Sh. Lear királyát? Mit fognak érteni belõle. Ha szerencsénk van, megértik Alföldi gondolatait, de biztosan nem Sh.-ét... A világirodalom legnagyobb drámaírója Sh., nem pedig A.
Nézem a Radnóti fotóit. Mi ez? Komédia vagy paródia? Mert ilyen nem lehet egy tragédia! Márpedig Sh. ezt annak írta...
Persze a magyar közönség tapsol. Mint minden jó és rossz darabnak. Nem lehetne egyszer (csak egyszer) egy darabot kifütyûlni?
Sarkady
virata 2015 okt. 25. - 22:14:00 Előzmény Edmond Dantes
Õsz szakállú némber

Azt tudjuk, hogy a közép korban magasabb volt az ingerküszöb, s hogy értsen a szóból a nép, igencsak használni kellett a korbácsot, kalodát, a törvény pedig halált osztott istenkáromlónak és felségsértõnek egyaránt. Talán ezért is folyik annyi vér Shakespeare drámáiban, meg ugyebár a nézõk ingerküszöbét sem érné el, ha csak kisebb érdeksérelmekrõl lenne szó. De az akciófilmeken és számítógépes játékokon nevelkedett mai nézõk ismét csak halálosztásban gondolkodnak, nem adják õk sem alább a szórakozást.
Mindazonáltal az igényesebb színházlátogatók számára is élvezetes estét nyújtott Alföldi, remek színészi alakításokkal. Nádasdy Ádám fordítása a mai ember számára érthetõbb, s a díszlet (az események végig egy hatalmas asztalon, alatta, felette, benne, körül játszódnak) zseniális. Nem zavar, hogy a szereplõk nincsenek korhû jelmezben (mondván, hogy ma is megtörténhet a sztori), és az sem, hogy László Zsolt azt is lehántja magáról – ezt a darabot régóta játsszák meztelenül. Ami zavart, az Kent grófjának személye, merthogy egy hölgy alakítja. S bár Alfölditõl elfogadom, hogy nem a nemiség számít, de a nézõ azt hiheti, hogy akit a király elkerget, az az édesanyja, de legalábbis az ex neje. Aztán kiderül, hogy egy õsz szakállú lovag.
Edmond Dantes 2015 okt. 23. - 15:13:16
Röviden: õrült darab õrült elõadása õrült királyról õrült -vagy afelé tartó- világban. Bõvebben: Alföldi Róbert új rendezése csaknem a lehetetlent próbálja "(l)ehetõvé" tenni: a jövõre ismét jubiláló (400) Mester egyik ikonikus, sokszereplõs sok akciós, sok színváltozásos darabját hozta ki a szûk és még tovább szûkített + kifelé erõsen lejtõ színpadon: Menczel Róbert színpadképe 1 db. "sokfunkciós" ebédlõasztal. Az elsõ rész Lear-vonala mellé a hosszabbnak, már-már hosszadalmasnak érzett másodikban egyenrangúan zárkózik föl Gloster hasonszõrû tragédiája. Amazt két lánya csapja be rútul, emezt balkézrõl született, ám hatalomra éhes zabifia. (Apró keresztkérdés: vajon a két nagyobb lány netán elõre látta atyjuk elborulását és jó elõre, "apjukért s hazájukért" s mellesleg saját hasznukra gonoszultak el? Avagy szimplán és klasszikusan: gonoszak és gonoszságuk okozza Lear elborulását?) A piciny tér hatalmassá, olykor apokaliptikussá erõsíti fel a cselekményt, stílszerû aláfestésül -a színlap nem írja ki- Bartók csodás Zenéjébõl játszanak be olykor: https://www.youtube.com/watch?v=ZFTGdFuUdAU
A feszengetõ "tuttipauzáktól" a rikítóan harsány, halottakkal, haldoklókkal, kivájt szemû Glosterrel, méreggel-gyilokkal, vérrel, verítékkel és könnyekkel és sok paródiával (!) teli jelenetekig minden a kifejezést szolgálja, igen, a számos parodisztikus elem is. Kell! Mert ezt ma másképp, úgy érezzük, nem lehet elõadni, kicsit rövidebben (2. rész!) talán igen.

Ez az Alföldi-rendezés: klasszikus a maga naturális-realisztikus egészében és részeiben is, a mai öltözékekkel (Zöldy Z.Gergely) és az új (bár nem erre az elõadásra készült) fordítással egyetemben. Nádasdy Ádám gyönyörû verslábai közé pár mai káromkodás meg más nyelvi lelemény bõven belefér. László Zsolt mentálisan-szellemileg és fizikailag egyaránt fölényes ura a címszerepnek: erõsként, hiszékenyként, bukottként, bomlott agyúként egyaránt hiteles és formátumos. Vele csaknem egyenrangú társa-áldozatpárja az önmagát is felülmúló Gloster: Schneider Zoltán. Jó alakítás a két fiúé is: Pál András már társulati tagként hozza a gátlástalan Edmundot, "importként" pedig Szatory Dávid Edgart/Rongyos Tamást. Két férfiszerepben is színésznõ: Kováts Adél erõs kezdés, erõs jelenlét után lassan elhomályosul, Csomós Mari Kentje/álruhás Kentje keskeny pallón egyensúlyoz a méltóságteljes jelenlét és a kulisszahasogatás között. Sodró Eliza nevét -Cordeliáját látva- érdemes megjegyezni. Számomra a két gonosz lány volt "kevés". Szávai Viktória Goneriljét és (fõleg) Andruskó Marcella Reganját súlytalannak éreztem: elvégre mégiscsak õk, az õ gonoszlány-attitûdjük hordozza-generálja a cselekményt: nos, ezt a horderõt nem éreztem bennük. A többiek jól bírták a rendezõ embert-színészt-nézõt próbáló elvárásait. Ezt az estét nem felejtjük el egyhamar...valamivel rövidebb 2. rész esetén sem felejtenénk el.
Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Évszázados roma balladák és ritmusos pergetők a Müpában.

Jegyvásárlás