Lekváros keksz járvány idején

Két arcmaszkot viselő ember találkozik a járvány alatt, egy téli éjszakán a soklakásos bérház földszintjén. Egy fiatal férfi és egy idősebb asszony. Előbbi apjához és annak új családjához jött kényszerlátogatóba, az utóbbi pedig épp kutyasétáltatásból érkezett vissza. Eleinte tartózkodóan viselkednek, ám mikor maszkjaikat némi tartózkodással leveszik, kiderül, hogy régi ismerősök, bár már évek óta nem találkoztak. A férfi egész gyermekkorában a házban lakott, és testi-lelki jó barátja volt az asszony egyetlen fiának, aki már vagy tíz éve öngyilkos lett. Félénken, nagy csendekkel és zavart félmondatokkal kezdődő beszélgetésük során kibontakozik egymás számára eddig jórészt ismeretlen, más-más módon és okokból nyomorúságos, kilátástalan életük, és mire véget ér az éjszaka, megeszik a lakásban található egyetlen étel, a lekváros keksz utolsó morzsáit is.