Színház

Lépésről lépésre

előadás, 2011.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

Huszonéves színészek egy szereplőválogatásra jelentkeznek, hogy munkát kapjanak azon a pályán, ami életük értelmét jelenti. Fiatalok, tehetségesek, minden vágyuk, hogy a világot jelentő deszkákra léphessenek, és ha lehet minél előbb, és minél nagyobb szerepben...
röviden ez a története a világhírű A Chorus Line című musicalnek.
És ugyanez a története tizenöt fiatal, tehetséges színésznövendéknek is, akik ebben az előadásban a musical dalainak megszólaltatása közben saját életükről, saját vágyaikról és a színészethez való viszonyukról vallanak... Ők egyszer már bejutottak... ide, a színművészetire... Most még egyenlő esélyekkel állnak a színpadon, de az élet még csak most kezdődik....

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad) előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
doktormacko 2012 márc. 10. - 11:30:11 10/10
10 / 10 Érdemes megnézni ezt az elõadást. Szeretek ebbe a színházba járni , sok kellemes meglepetés ért már itt . Az elõadás egy kicsit szokatlan , devégig leköti az embert. 15 tehetséges és lelkes szininövendék teljes átéléssel adja elõ ezt a szinészi szempontból nem könnyû elõadást. KÁR KIHAGYNI.
10/10
FElepHánt 2011 okt. 23. - 14:19:30 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

LÉPÉSRÕL LÉPÉSRE /Chorus Line/ Novák Eszter IV.zenés színész oszt. Ódry
Jó négy éve õket is így castingolták a Színmûvészeti Egyetem háromfordulós felvételijén, a tavalyi frenetikus BÍÍT-tel elhíresült osztály tagjai most, az elképesztõ tánc- és ének-produkció mellett, saját magukról, kamaszélményekrõl, indíttatásokról, kétségekrõl és vágyakról is mesélnek.
Marafkó Mátyás az orvosi karról igazolt át, nincs oka megbánni pályaválasztását, Kulcsár Viktória azt panaszolja, hogy hiába táncol énekel /valóban!/ kiválóan, a fõszerepekre inkább a "szép" lányokat választják, Törõcsik Franciska viszont azt kifogásolja, hogy benne
csak a külsõ adottságokat preferálják és soha nem kap komoly karakterszerepet... A miskolci Búza-tér alvégérõl érkezett, megejtõ finomságú Mikola Gergõ artisztikus szólójával érvényesíti extrém eleganciáját.
A Chorus Line dalai, hála Selmeczi György zenei vezetésének és a zenekarnak, musical-szintû, egyáltalán nem slágerszerû mivoltukban, az ének mellett, hatásos alapját képezik az elsöprõ lendületû koreográfiának is /Bakó Gábor/. A dallamokat szöveges részek tagolják és tömeges tánc-forgatag tetõzi. Hekler Melinda magától értetõdõ természetességgel mesél a katolikus iskolában végiszenvedett, léleksorvasztó évekrõl, amikor mindenki
csak jó kislány "napocska" akart lenni, szerencsére azt láthatjuk, hogy kettõs szerepében itt ragyog igazán! Wunderlich József, 13 év eminens konzervatóriumi hegedû-tanulás után váltott a világot jelentõ deszka felé, ám a száraz fához és sok-sok hangszeréhez sem lett hûtlen. Könnyebb dolga van Kosik Anitá-nak: választásában vívódott az ének és a színészet között, íme, karizmatikus erõvel, mindkettõben egyszerre bizonyít.
Még felfogni is képtelenség a színpadi történések tömény változatosságát, Novák Eszter minden számhoz, minden személyhez más megoldást talál, az egyéni és kórus-produkciók egységgé szervülnek. Pedagógiai munkájának eredmény az a hitelesség, mellyel a fiatalok magukról vallanak, tényleg: nem tudjuk, ennyire jól játsszák a valóságosság látszatát, vagy ennyire magabiztos az identitásuk, ennyire merik vállalni személyességüket.
Lõrincz Katalin, mint balettmester, Széles László, mint rutinosan érdeklõdõ casting-mestter vezetik a válogatást, utóbbi kérdéseire Szabó Irén büszkén vallja magát békéscsabainak, igen, Ö kolbászt és pörköltet reggelizik, de most már otthonosan mozog és énekel a globális musical világában. Sándor Péter válaszai karcosabbak: - "hiszen unja az egészet," vágja oda, nem hazudtolva meg energikusan harcos, hetyke szellemét. Amikor szó nélkül áll a színen, izzó tekintettel, ugrásra készen, az magában a Nagy Októberi Forradalom!
Páratlan akrobatikájú, feszült intenzitású tánca, a mesterien fékezett pózokban végzõdõ gesztusok energikus hevessége, az éneklés perzselõen vijjogó muzikalitása, a falzettben csúcsosodó veszett szuggesztió valóban megerõsíti egyik tárgyilagos közbevetését: " van itt azért igazi tehetség..."
A hórihorgas Ágoston Péter rezignált humorral beszél elõéletérõl, a derültséget fokozzák a többiek beszámolója kamaszkori ocsúdásaikról. Dénes Viktor, adoniszi kiállását meghazudtolva, szerelmi ínségrõl regél, kicsit késõn érõ típus, aki még egyetemista korában is csodálkozik csókolózó osztálytársain, - Nagyhegyesi Zoltán viszont, elmélyült könyvbúvárként, már általános iskolásként olyan szexológiai ismeretekre tesz szert, hogy szegény
gyóntatóját is komoly zavarba hozza gonorreás kalandjaival. Nagy Dániel Viktor-nak sem a szerelemmel, sem a színészi pályával kapcsolatban nincsenek kételyei: látva filigrán balett-tipegését, hallva fenomenális énekét, nincs min csodálkoznunk...
Ódor Kristóf identitás-problémáit gasztronómiai örömökkel oldja fel, míg Szilágyi Csenge egy pohár víz után is mérlegre áll, nem lépte-e át a súlyhatárt. Dal-betétje a varázsos este legnagyobb meglepetését jelenti: kirobbanó vitalitás, szikrázó lendület, sugárzó tekintet, merészen szárnyaló hang: pompás attrakció!
A végén sztepp-cipõt húznak és Bóbis László virtuóz koreográfiájára dübögik szét az örjítõ ritmusokat. A túlélésért küzdõ színházak legfontosabb nézõcsábító esélye a zenés-táncos-énekes mûfaj: Tisztelt Direktorok, van mibõl válogatni! Tisztelt Nézõk! Akik látták a BÍÍT-et, ismerjék meg személyükben is ifjú reménységeinket ebben a fantasztikus elõadásban, akik még nem, nézzék meg egymás után mindkét színpadi csodát.