Színház

Liliomfi

színmű, magyar, 2015.

Értékelés:

17 szavazatból
Szerinted?

Ennek a darabnak már a címe is ámítás - Liliomfit nem is Liliomfinak hívják, sőt, másképp. De ezzel nincs egyedül: itt senki sem az, aki, és semmi nem az, ami. Még a hazugság sem igazi hazugság, hiszen színészek hazudnak, márpedig azoknak rendes ember szavát sem hiszi amúgy sem. Az efféle helyzetekből a való életben cifra kis bonyodalmak szoktak adódni - és nincs ez másképpen ebben a népszínműben sem, ahol senki sem az, aki, viszont minden ajtó fülekkel van kitapétázva, és minden fillér kölcsönben van - a különbség talán egyedül annyi, hogy itt végül minden és mindenki a helyére kerül, a szerelmesek egymáséi lesznek, a hoppon maradtak megtanulják hazájuknak tekinteni a hoppot, a pénz pedig - és talán mégiscsak ez a legfontosabb - a családban marad.

A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása

Bemutató időpontja:

2015. november 28., Budaörsi Latinovits Színház

Stáblista:

Szereplők

Kamilla (koros fiatalasszony)
Szilvai Tódor (magát többre tartó egyetemi bárki)
Id. Schwartz Adolf
Erzsi (Kányai lánya)
Liliomfi (teátrista)
Szellemfi (segédteátrista)
Ifj. Schwartz Adolfka (bécsi nemes)
Kányai (fogadós)
Gyuri (pincér)
Uracs (törzsvendég)
Mariska (Szilvai gyámlánya, Kamilla neveltje)
ápr. 21.
  • 14:00 Színházterem
ápr. 22.
  • 19:00 Színházterem
máj. 11.
  • 14:00 Színházterem

Vélemény:

szavazat: 3/10 2016 dec. 10. - 08:44:11
2016 dec. 10. - 08:44:11
A sokat játszott klasszikus darab erõsen modernizált felfogásban kerül tálalásra. Annyira korszerû , ötletgazdag és poénokra kihegyezett, hogy a történet el is veszik benne. Csak az nézze meg, aki rendes elõadásból már ismeri a történetet, mert aki nem tudja, hogy ki kicsoda, az ebbõl az elõadásból garantáltan nem is fogja megérteni.
szavazat: 10/10 2015 dec. 01. - 17:32:05
2015 dec. 01. - 17:32:05
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

LILIOMFI---ifj.Vidnyánszky Attila---Budaörsi Latinovits Színház

A színfalak közt, szûk gyilokjáró a bemenet, de délceg komédiások, szépreményû színész-kisasszonyok fogadnak. A keresztkifutó megduplázza a grotowski-s színtér lehetõségeit, az összes irányból pompásak a látásviszonyok. Körben kisablakos falak, van egy kis színpad is, az ellenoldalon máris Spolarics Andrea Kamilla vénkisasszonya pipiskedik, míg a magát nagyon sokra tartó "bárki" professzor: Ilyés Róbert, nevelt lánya kezére kacsint. Megfoghatatlan feszültség izzik a légben, indokolt a hatalmas várakozás, az ifj. Vidnyánszky Attila - Vecsei H. Miklós szerzõpáros, az Athéni Timon újraalkotásával, már bizonyította kivételes képességeit. Szigligeti Edébõl nem sok maradt, legfeljebb a figurák és az alapsztori, minden
szó friss és eredeti, záporoznak a poénok és a szellemes kiszólások.
Mert ez már szinte "színház a színház színházában", tetézve az ifjú pályakezdõk önironikus megjegyzéseivel. Kicsit belejátszik a reformkori nyelvezet, de sokkal inkább a tizennyolcadik század negyvenes éveinek lánglelkû hevülete. Hiszen a komédiások között ott settenkedhet egy Jókai, egy Petõfi, de még egy Arany is...
Kovács Adrián dalait zengve berobban a trupp, Mariska gyámlány szerelmére a teátrista Liliomfi, a romeós líraiságú Szabó Sebestyén László áhítozik, az arasznyi ajtóhoz leselkedni óvatosságból Szellemfi segédteátristát küldi. Az /far/pofátlanul veri vissza az epekedõ szomszédasszony közeledését, míg az igazi szerelmespár shakespeare-i szövegekkel közelít egymáshoz. ifj. Vidnyánszky Attila rendezését a fékezhetetlen lendület jellemzi, ennek
ellenére a legkisebb szituáció is gondosan kimunkált, az ötlet-cunami nem mossa el a pontosan komponált szerkezetet. Egy pillanatra sem ül le a káprázatos iram, az együttes tuttiban és egyénileg egyaránt kitûnõen mozog.
Böröndi Bence egy szál izom-trikóban vezeti fel permanens pantomimmel aláfestett monológját, melyben vitathatatlan logikával vezeti le a borvirágos orr és a szerelmi vonzerõ dialektikus összefüggéseit. A kalandvágy Kiss Andreá-ban is megerõsíti az elhatározást: "Én teátrista leszek!" Belepistultunk a tengernyi örömbe, hasizmaink is belesajdultak, de ím, itt a szünet, csak egy percre ugrunk ki, mert a színpadra csábosan hegedülõ cigányzenekar masírozik be. Dóra Béla fergeteges nótázással kapcsolódik be a közjátékba, a színtér pedig Kányai fogadós kurta kocsmájává alakul. Lánya neki is van, Erzsi, akit Gyuri pincér szemelt ki magának. Párjeleneteikben Rujder Vivien és Figeczky Bence a színjátszás magasiskoláját mutatja be. A fiú gyõzködik, gesztikulál, vagy csak keményen szembenéz, a lány ámul, repes, de akkor is töretlenül hiteles, ha csak áll és ellentart, - bámulatos, amit ez a két nagyszerû színinövendék produkál.
Megérkezik Pestrõl Schwartz Adolfka, gráciõz németséggel, kifinomult eleganciával hozza jegyajándokát, a "spét"-szelencét, melynek jelentését nem egészen értjük, de hatalmasakat hahotázunk az elképedt reakciókon. Vecsei H. Miklós hiába bizonygatja, hogy biz' õ a pesti fogadós fia, a leleményes Liliomfi már eljátszotta a szerepét, a konfliktus hamleti tömeghalálba torkollik. Elhull Gyöngyösi Zoltán dús mimikájú derék fogadósa is, brutális hasából konyhamûvészeti arzenálja kerül elõ, /zseb/metszõ-késtõl a filigrán habverõig.
De ennyi kicsapongó vidámság közben megfogalmazódik a legfrissebb színész-generáció teátrumi kiáltványa is. Adni akarunk Nektek, jókedvet és tanulságot, drámát és komédiát, minden energiánkat beletesszük, nem kíméljük magunkat, - "csak hagyjatok játszani!"
Aki új erõt, új színházat akar látni, egy bõdületes szuggesztivitású új csapatot, annak iziben a Budaörsi Latinovits Színház-ba kell jönnie!