szívemben tenger szenvedélyem
felszító rőt láng lobog."
Lorca, nemcsak kitűnő drámaíró, költő volt, hanem színész, dramaturg, festőművész, kiváló gitáros, zongorista és zeneszerző, aki saját verseihez is írt gyönyörű dallamokat. A spanyol nép sorsát, szenvedélyeit és szenvedéseit tárja elénk félhomályos történetekben, féktelen metaforákban balladisztikus formában. A szépséges élet mulandósága, - ( a vágy, a szerelem, és a fájdalom ) - különös ellentéteként olykor megjelenik a játékosság és a humor. Művészetének legjellemzőbb stílusjegye - akár csak a flamencónak - az állandó kontrasztok feszültsége. Költészetében az élet önfeledt, boldog pillanataiban is a múlandóság és a halál misztériuma ural mindent. Nagysága előtt tisztelgünk halálának 70. évfordulóján e darabbal, melyben a koreográfus szemszögéből láthatunk bele a korabeli spanyol nép világába, a balladák, románcok, dalok és a flamenco ősi erejének, a duende tragikus, vagy vidám fordulatainak váltakozásával.
A(z) Nemzeti Táncszínház előadása
Hozzászólások