Színház

Macbeth

színmű, magyar, 2014.

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

A világhírű drámaíró egyik legsötétebb tragédiája. Királygyilkosság, gonosz erők, szellemek, boszorkányok, sár és vér. A hatalom mechanizmusát és az emberi természet legsötétebb bugyrait Horgas Ádám rendező-zenész-koreográfus veszi górcső alá - ezúttal a Nagyszínpadon folytatva az előző évadban bemutatott Vérnászban megkezdett látványszínházi munkát.

A(z) Magyar Színház előadása

Bemutató időpontja:

2014. december 13., Magyar Színház

Stáblista:

Szereplők

Macbeth (Glamis thánja, később Cawdor thánja, később Skócia királya)
Lady Macbeth (Macbeth felesége)
Boszorkány
Lady Duncan (Skót királynő)
Malcolm (Duncan idősebbik fia, később Cumberland Hercege, később Skócia királya)
Banquo (skót thán, Macbeth parancsnoktársa a skót hadseregben)
Macduff (Fife thánja)
Lady Macduff (Macduff felesége)
Ross (skót thán)
Lennox (skót thán)
Első gyilkos Macbeth szolgálatában
Második gyilkos Macbeth szolgálatában
Fleance (Banquo fia)
Cawdor (áruló thán)
Harci tudósító

Alkotók

Hozzászólások

8/10
FElepHánt 2014 dec. 15. - 18:11:25 8/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

MACBETH----Horgas Ádám----Pesti Magyar Színház

Iszonyatos földi-égi-háborúval, szédületes fortisszimó indítás. Harcos hõseink, a másodikxsíkban veszett harci jelenetek, vetített inferno, letaglózó zene: tökéletesen összehangolt monumentális felütés. Horgas Ádám összmûvészeti koncepciója a realizálás profeszszionalizmusával hitelesítõdik, az egyszemélyes boszorkány-jóslat, Ágoston Katalin félelmetes szcénája egycsapásra drámai feszültséget teremt.
Kállay Géza fordítása friss szemlélettel értelmezi újjá a textust, bátran alkalmaz mai elemeket, pl. biogazdálkodást említ, de az erõtlen együttes nem tud élni a lehetõséggel. Szerepeket látunk, nem karaktereket, melyek kizárólag a rendezõi gesztusok által kelnek valamelyest életre. Pavletits Béla macbeth-i vívódását egyedül torokszorító szalagakrobatikája jeleníti meg, de hol van a Lady esztelen hatalomvágya, hol van a trón birtoklásából
fakadó zsarnoki mámor?
Mindent a rendezõi invenció visz, a csúcspont a királyi vacsora. Horgas Ádám gyilkos sanzonját ditõzi vörösben, káprázatos muzikalitással énekli, játssza a nemrég még púpos vészbanya, hát ha kell, százszor irjuk le a frenetikus Ágoston Katalin nevét! A refrének között emelkednek fel a mélybõl az áldozatok véres kísértetei, a rémlátomások a mi tudatalattinkban tükrözõdnek igazán. És itt volt még a Kapus híres monológja, melyet szintúgy
a páratlan szuggesztivitású színésznõ deklamált elképesztõ erõvel...
Egészen biztos, hogy nem maradt idõ és energia a befejezésre. Nem hisszük, hogy a rendezésnek ne lenne víziója a birnami erdõ gigantikus megjelenítésére, lehetetlen, hogy a végsõ párbaj egy satnya pisztolylövéssel intézõdjön el! Legalább a kezdõ csataképet kellett volna visszakötõ elemként megismételni, beleillesztve a döntõ leszámolás mozzanatait. Így a finálé, az elõzõ statikus semmiségekkel terhelve, kioltotta az elsõ rész brutális feszültségét.
Ám a konklúzió mégis az, hogy ez az út fölfelé vezet, nedvdúsan frissíti a színház avitt légkörét, újabb biztató állomása Horgas Ádám alkotói pályájának. A nemrég felbukkant ritka tehetség, a tajtékos egekbõl alászálló isteni Primavera, Ágoston Katalin képbe hozása pedig egymaga kiemelkedõvé varázsolja a merész vállalást.