Színház

A makrancos hölgy

vígjáték, magyar, 2015.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Bemutató időpontja:

2015. december 4., Szigligeti Színház

Stáblista:

Szereplők

Katalin, a makrancos hölgy (Baptista leánya)
Petruchio (veronai úr)
Baptista (páduai úr)
Bianca (Baptista leánya)
Vincentio (pisai úr)
Lucentio (Vincentio fia)
Tranio (Lucentio szolgáj)
Hortensio (Bianca kérője)
Gremio (Bianca kérője)
Biondello (Lucentio szolgáj)
Grumio (Petruchio szolgája)
Curtis (Petruchio szolgája)
Baptista szolgája
Sekrestyés

Alkotók

Hozzászólások

1/10
azem 2016 jan. 31. - 02:39:27 1/10
Miért tapsoltok szolnokiak? Miért tapsoltok pestiek a Nemzetiben? És ti miért tapsoltok NÕK?

Unalmas, poros, teljesen logikátlan a rendezés és ócska ripacskodás, magyarul igazi Balázs Péter (több rendezését is láttam már), de ez még nem lenne akkora baj...

DE: A szolnoki elõadás végén a Makrancos Kata elmond egy nõket degradáló, nõket megalázó monológot úgy mintha az abszolút igazságot fogalmazná meg az ideális férj-feleség kapcsolatról, a közönség pedig megtapsolta, sõt imádta az elõadást. Néhány úr a nézõtéren meg is jegyezte nagy viccesen, hogy "ez pontosan így van drágám". Számomra felháborító, hogy a 21. században nem fütyülik ki ezt a hímsoviniszta szemetet és most nem Shakespeare mûvérõl beszélek.

Készült nemrég Szombathelyen egy Makrancos Kata, amelyben mutatnak egy nõt, aki nem akar megfelelni a klasszikus társadalmi szerepnek, (voltak ilyenek a történelemben, nem is kis nevek: Jeanne D'arc, Emmelin Pankhurst, Pompadour, I. Erzsébet, Zrínyi Ilona), de elnyomják. Ugyanazt a brutális monológot agymosott, behódolt, megtört nõként adja elõ Bánfalvi Eszter, akit megtört az autoriter férje: Petruchio. Nem hiszek abban, hogy egy színmû egyféleképpen adható elõ, de eddig ez volt az egyetlen olvasat, amit én a 21. században elfogadhatónak tartok.

És most írhatja mindenki a sz'helyi változatról, hogy "de hát Shakespeare...", meg "Shakespeare nem ezt írta", pedig pontosan ezt írta, mert a szöveg ugyanaz, csak a megfogalmazás a ma emberének szól és nem a 16. és 17. századinak. Ehhez pedig kellett egy érzékeny és tökös rendezõ. Úgy tudom fel fogják hozni az elõadást az Átriumba, én nagyon örülök ennek, mert pont ennek a szolnoki borzalomnak az inverse-e. Az egy himnusz volt a nõk megbecsüléséért és egy elég pontos tükör, Balázs Péter rendezése pedig egy önelégült ocsmányság. 0/10