Programkereső
Színház

Mal'haba

tragédia, magyar, 2010.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!
Szólj hozzá!
"Sultz Sándor kortárs drámaíró, néhány évtizede tűnt fel furcsa világú, abszurd színműveivel, nem kényeztetik se a múzsák, se a színházak. Mindenki tud róla, mindenki ismeri, mindegyik darabjában "van valami", de igazi sikert sose ért el. Neveletlen mostohagyereke ő az (alig létező) mai magyar drámairodalomnak. Nemrég került kezembe - szinte véletlenül - MAL'HABA című darabja, s első olvasásra elvarázsolt. Realista tragédia, faluszéli környezetben - fogalmam sincs, miképp lehet színpadra vinni, hiszen még Móricz is leesik a mai színpadról -, Csörgheö Csuli a laptop mutatta tájban? A faluszél - akárhogy is - a világ peremét jelenti, a végeket, ahonnan nincs tovább. De mi volna az a tárgyi környezet, amely úgy jeleníti meg a véget, hogy azt a mai színpad 'elfogadja'? Hogy ne legyen nevetséges műtárgy a színi deszkán a budi, a kút, a tornác, a kerítés, a kapu? Miért van az, hogy ösztönösen elutasítjuk az efféle díszletet? Valóságként is alig fogadjuk el. Nemrég láttam a televízióban egy széthordott, lerabolt, kifosztott falut - nem akartam hinni a szememnek. Van ilyen? A kultúrház padlóját ma éppúgy eltüzelik, mint száz éve a feltört kastélyokét? A bútorokból most is aprófa lesz? Ez tényleg ma van, itt, minálunk, ahol egy másik csatornán 'sztárok' főzik a 'vacsit', s leszólják azt, aki nem tudja, mire való a halkés? ('Régi dicsőségünk - halkések az éji homályban....' - idézte kajánul Esterházy, nem is sejtve még, hogy 'Szarajevo és Adidas' közül milyen mélységekig zuhanunk, szinte szabadesésben.) A MAL'HABA 'hősei' finoman szólva kulturálatlan, önmaguk verbális megfogalmazására abszolút képtelen szereplők, egy sosemvolt család örökre elfuserált lehetősége, megalázottak és megszomorítottak, a kommunikációs társadalomnak nevezett csődtömeg kommunikációképtelen, múltjuktól, jelenüktől és jövőjüktől egyaránt megfosztott áldozatai. Nagyapa, nagyanya, apa, anya, gyerek, barátok - és a sötétség. Sötétség bent és kint, hiába ragyog némelyikük bőrén divatos piercing. Gyűlölet, erőszak, végtelen butaság. Hajlamos az ember az ilyesmit magától messzire tolni - mi közöm hozzá? És éppen itt szól erősen a darab. Régen bevált dramaturgiai trükk: a nézők jóval többet látnak a hősökből, mint ők saját maguk. Ez a többlet működteti a legtöbb vígjátékot, ez teszi lehetővé, hogy mulassunk másokon. Ám Sultz darabja nem vígjáték. A többlettudás most nem derűt ébreszt, nem is puszta szánalmat, hanem kellemetlen felelősségérzetet. Hol a helyünk ebben a csonka képben? Honnan hiányzunk? Sultz világvégi példabeszéde másokról szól - miértünk. A kivesző szolidaritás dallama szüremkedik át a kataton monotónián. Egyébként is jó darab, remek szerepek vannak benne, s ezt kevés kortárs drámaműről mondhatni mostanában. Olvassák nyitott szemmel, s játsszák el, ha tudják és merik. Nagyszínpadi mű - nem merem külön szóban írni, pedig lehetne - elfogult reményeim szerint." (Horváth Péter)

A(z) Pécsi Harmadik Színház előadása

Bemutató időpontja:

2010. április 30., Pécsi Harmadik Színház

Stáblista:

Szereplők

Németh János profilképe Németh János Bódis Irén Krum Ádám profilképe Krum Ádám Stubendek Kati profilképe Stubendek Kati Fischer Lilian profilképe Fischer Lilian Bánky Gábor profilképe Bánky Gábor Köles Ferenc profilképe Köles Ferenc Fischer Norbert Újláb Tamás László Csaba profilképe László Csaba

Alkotók

Ajánlók és kritikák:

  • Revizor 2010. június 6. Janira várva Mindig is tudtam, hogy a Pécsi Harmadik Színház egészen kiváló hely a maga...

Hozzászólások

Spoiler

Még nincs szavazat!

Légy te az első!
Szólj hozzá!