A postakocsin együtt érkezik azonban Manonnal Geronte is, a gazdag, öreg kereskedő, aki szeretné magának megszerezni Manont. Fogatot rendel, abban a meggyőződésben, hogy a leány nem tud ellenállni a gazdagságának, ám Manon már beleszeretett Des Grieux-be, és vele együtt megszökik a Geronte által rendelt kocsin.
Manon - nem bírván elviselni a szegénységet -, engedett haszonleső bátyja rábeszélésének, aki mellesleg szenvedélyes kártyajátékos is, és Geronte palotájába költözik. Manon azonban hamar rájön, hogy az őt körülvevő fényűzés nem pótolhatja a szerelmet, és vágyódva gondol vissza Des Grieux-re. Egy alkalommal az öreg Geronte belép Manon hálószobájába, hogy gyönyörködjék a lány szépségében.
Alighogy távozik, váratlanul megjelenik Des Grieux. A szerelmesek egymás karjaiba bor ulnak. A szenvedélyes ölelkezésben mindenről megfeledkeznek, így a később visszatérő Geronte együtt találja őket. Manon kineveti a kereskedőt, mire az dühösen távozik, titkon bosszút tervelve ellene. Des Grieux kétségbeesetten könyörög Manon-nak, hogy azonnal meneküljenek, de a lány még össze akarná szedni az ékszereit. A késlekedés miatt a Geronte által küldött katonák elfogják lányt, és Geronte gúnyos kacaja közben elvezetik.
Le Havre kikötőjében kifutásra készen áll a hajó, amely a csavargásért és züllöttségért elítélt nőket az amerikai gyarmatokra hivatott szállítani. Közöttük van Manon is, ám Des Grieux és a lány bátyja, Lescaut megpróbálják lefizetni az őrt, hogy Manont megszöktethessék. A terv meghiúsul, a nőket elkezdik felvezetni a hajóra. Des Grieux ekkor ráveszi a hajó kapitányát, hogy Manonnal utazhasson a száműzetésbe.
Az amerikai száműzetésben a szerelmeseknek további megpróbáltatásokat kell elviselniük: a kolónia parancsnokának fia magáévá szeretné tenni Manont, ezért Des Grieux megöli őt. Muszáj megszökniük. Magukra hagyottan, kimerülve vándorolnak a pusztaságban, mindketten halálosan fáradtak és éhesek. Mígnem Manon nem bírja tovább, meghal Des Grieux karjaiban. Búcsúmondata a szerelem utolsó fellobbanása: ?Vétkemet elnyeli az idő, bűneim feledésbe merülnek. De szerelmem soha nem fog meghalni".
A(z) Csokonai Színház előadása
Hozzászólások