Színház

Mária főhadnagy

nagyoperett, magyar, 2008.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Huszka Jenő nagyoperettje az 1848-as forradalom korát idézi meg. Főhősét valóságos személyről mintázta meg a szerzőpáros, Lebstück Máriáról, aki férfiakat megszégyenítő bátorsággal harcolta végig a szabadságharcot. Hősiességéért hadnaggyá, majd főhadnaggyá léptették elő, majd férjhez ment ahhoz a tüzér hadnagyhoz, akit Buda ostrománál ismert meg. Huszka Jenő nagyoperettje és népszerű melódiái az 1942-es bemutató óta az operett kedvelők számára különleges zenei csemegét ígérnek. Színházunk az 1848-as szabadságharc 160. évfordulója előtt ezzel a bemutatóval tiszteleg.

A(z) Hevesi Sándor Színház előadása

Bemutató időpontja:

2008. március 14., Hevesi Sándor Színház

Stáblista:

Hozzászólások

elaci 2008 máj. 19. - 11:15:57 Előzmény gabroca
Hány éves kortól szabad bölcsnek lenni?
10/10
Wicky 2008 máj. 18. - 15:56:55 10/10
Én pedig nagyon jól szórakoztam!:)
Meisitz Fáni és Hertelendy Attila vitte a prímet, élvezet volt nézni a játékukat!
gabroca 2008 ápr. 15. - 07:18:13 Előzmény bysoma
Talán 21 évesen nem kéne ilyen bölcsen vélekedni egy elõadásról...
bysoma 2008 márc. 30. - 14:32:07
A színháznak sikerült saját átlagos színvonala alatti produkciót létrehozni. Lehet, hogy nem ártott volna, ha van az elõadásnak egy rendezõje. Aki úgy gondolja, hogy egy nagyoperettet(!) nem feltétlenül muszáj kortárs politikai utalásokkal és kiszólásokkal felaggatni, hiszen mindennek megvan a maga helye. És talán több ötlete is lett volna, mint az éppen aktuális szöveg elmutogatása.
Igénytelen elõadás, sokszor mélyen ripacskodó. A jelmezek szépek, a díszleten sokat spóroltak (de akkor miért kell a legdrágább költségvetésû operettet bemutatni?), jókat röhögtem a totálisan értelmetlen bugaci pusztás, arcnélküli juhászos háttéren. A koreográfiát jobb nem is említeni, csak nevetni lehetett rajta (inkább mint hogy sírjunk!) és nem ártott volna az sem, ha a tánckar néha egyszerre mozgott volna. Brahms Magyar táncok zenéjére elropott „tánc” nagyon fájdalmas emlék maradt.
A dalszövegek is érthetetlenek voltak sokszor (ha a térmikrofon nem segít, néha jól jön a mikroport). Ezt az elõadást nem tudta elvinni a szokásos karaktert hozó színészgárda sem, pedig szerintem megvolt az esélye annak, hogy legalább egy olyan élvezetes produkció lehessen, mint amilyet már korábban láthattunk ebben a színházban (alapozom ezt Hertelendy Attila, Balogh Tamás, Czegõ Teréz, Debrei Zsuzsanna alakítására).
Életem egyik legrosszabb operettélménye. Remélem, hogy a színház a következõ elõadásaiban nem lesz ennyire igénytelen (néha alpári) önmagával szemben. Sajnos így az az érzésem támad nézõként, hogy a színház csak annyira tiszteli a nézõközönségét, hogy ilyen silány produkció is elég a szórakoztatásához. Sõt, az is felmerült bennem, hogy egyáltalán nem szeretnének azon a pár dalon kívül egyebet nyújtani nekünk. Így meg minek van értelme színházat csinálni?