Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttesének vendégjátéka.
Két kultikus darabot láthat a közönség a Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttesének karizmatikus táncosaival, Edward Clug, román koreográfus modern adaptációjában.
A táncművészetben a Carmina Burana számos feldolgozását láthattuk már, de ez a nagyszabású táncprojekt harminc csodálatos táncossal, Marko Japlj díszletében lélegzetelállító vizualitást kínál.
Edward Clug, koreográfiája a kör fogalmán alapuló kompozíció szerkezetét követi, amely az örömből, keserűségből, aggodalomból és reményből álló létezési ciklust testesíti meg, a sors nagy kerekét, amely feltartóztathatatlanul megfordul. A koreográfus elsősorban a mozgás olyan spontán impulzusait kereste, melyek a zenei folyamat kibontakozása közben megszólítják a nézőt, és észrevétlenül bevonják őt ebbe a folyamatosan hömpölygő életkörforgásba.
“A koreográfusi munkám során spontán létrejött forma egy kör volt, amely egybeesett az O Fortuna első dalának boldogságkörével.
Carmina Burana
Edward Clug egy mélyen emberközpontú, 20. századi művet gondolt újra: Carl Orff középkori dalok által ihletett Carmina Burana című zeneművét. A darab bevezető sora, az O Fortuna a világ körforgását idézi meg, az ember tehetetlenségét a kiszámíthatatlan jövővel szemben.
Edward Clug koreográfus, a modernitás iránti elkötelezettséggel reflektál egyrészt a Carmina Buranában benne foglalt emberi kétségekre és gyötrelemre, de sokkal inkább a tavaszra, a reményre és a szerelemre, amelyek ugyanúgy központi témái a műnek, és az embert legmélyebben érintik mindenkori múltjában és jövőjében.
A koreográfus jegyzete:
„Ivan Cavallari, a Montreali Kanadai Balett-társulat (Les Grands Ballets Canadiens de Montréal) művészeti igazgatójának kezdeményezésére Carl Orff híres szcenikus kantátájának, a Carmina Buranának megkoreografálásának ötlete kezdetben abszurdnak tűnt számomra. Valószínűleg amiatt az előítélet miatt, ami Orff zenéjévél kapcsolatban élt bennem. A zenei anyag alaposabb vizsgálata után azonban az előítéletem alaptalannak bizonyult, így ma is hálás vagyok ezért a lehetőségért. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy személyes élményt, személyes történetet találjak Orff monumentális művében, és ne csak illusztráljam azt, amit a szöveg és a zene önmagában bizonyos értelemben sugall.
A középkori Codex Buranus kézirat szövegeit idéző koreográfiámnak központi elemet a természet ciklikussága, különösen a tavasz ébredése, valamint az emberi lét és vágyak közötti párhuzam. A tiltott és elérhetetlen (gyümölcs) után epekedő fiatal testben a vágy felébredése az, ami a huszonnégy "dalon" át vezető úton feszültséget teremt. A koreográfusi munkám során spontán létrejött forma egy kör volt, amely egybeesett az O Fortuna első dalának boldogságkörével. Harminc táncos van színpadon ebben a jelenetben, akik e tökéletes természeti forma lényegét igyekeznek felmutatni. Minél szűkebb a kör, annál több feszültség és erő hatja át a középpontját.
Orff szimbolikusan megalkotott szcenikus kantátája kétségtelenül ma is rendkívül népszerű mű. Munkám során elsősorban a mozgás olyan spontán impulzusait kerestem, melyek a zenei folyamat kibontakozása közben megszólítják a nézőt, és észrevétlenül bevonják őt ebbe a folyamatosan hömpölygő életkörforgásba. Ezt a hatalmas kihívást kellő türelemmel kezelve újjászületett a mű ebben a közös színházi élményben. Az Orff által megzenésített dalok számtalan értelmezést kínálnak arra az alapvető létkérdésre, hogy mi is a boldogság, az élet és a szerelem. Természetesen nincs helyes vagy helytelen válasz, és egyik értelmezés sem az egyetlen és egyetemes.“ Edward Clug
Tavaszi áldozat
Modern (neoklasszikus) balett a Maribor 2012 - Európa Kulturális Fővárosa programmal koprodukcióban.
"A Tavaszi áldozat kétségkívül a 20. század ikonikus remekműve. Nemcsak Stravinsky zeneszerzői életművében jelent fordulatot, de a zenetörténetben is. Emellett a 20. századi táncművészet fejlődése is teljes mértékben tükröződik darabban, kezdve Nizsinszkij színpadi koreográfiájától Pina Bausch megismételhetetlen líraiságáig. Az én koreográfiám ihletője az eredeti Nizsinskij-mű, beleértve annak, a korra jellemző feszességét és felkavaró, avantgárd jellegét. A Tavaszi áldozat-interpretációm személyes tisztelgésként is felfogható Nizsinszkij és a párizsi ősbemutató hírhedt sikere és egyben botránya előtt, amely a modern táncszínház mindenkori viszonyítási pontjává vált a 20. században. A Tavaszi áldozat ezen interpretációja az eredeti balett-librettót és zenei textúrát követi: mindkettő egy pogány orosz legendát idéz. A legenda egy szűz rituális feláldozásáról szól, akinek addig kell táncolnia, míg holtan nem esik össze, hogy a Föld megőrizze termékenységét, és a közösség visszanyerje a pogány Tavaszisten jóindulatát. Ikonográfiai szempontból az előadás az ősi orosz legenda népi szimbólumait használja: a hosszú hajfonatú, pirospozsgás arcú nőket és a nagy szakállú férfiakat. A darab minden mozzanata a tavasz újbóli eljövetelére fókuszál."
Koreográfus: Edward Clug
Díszlet: Marko Japelj
Jelmez: Leo Kulaš
Fény: Tomaž Premzl
Koreográfus-asszisztens: Matjaž Marin
Hang: Gregor Mendaš
Színpadtechnika: Peter Krajnc
Koreográfus: Edward Clug
Zeneszerző: Carl Orff
Díszlet: Marko Japelj
Jelmez: Leo Kulaš
Fény: Tomaž Premzl
Koreográfus-asszisztens: Matjaž Marin, Sergiu Moga
Hozzászólások