Kis szlovák falu valamikor a 30-as években. De mondhatnánk, kis magyar falu a 21. század elején. Vagy akármilyen falu, bármikor... Az idő és a hely, jóllehet a darabban találunk mindkettőre vonatkozó utalásokat, nem központi fontosságúak. Fontos a szeretet. Az anyai szeretet. A szerelem. A rejtett gyűlölet. Az öröm, a bánat, az önfeláldozás. Az Istenhez való ragaszkodás. A legmélyebb, állandó emberi érzések. Az Anya, miután férje szerencsétlenségben meghalt és az egyik fia - Palo - testvére rábeszélésére kivándorolt Amerikába jobb megélhetés reményében, egyedül maradt másik fiával, az öntörvényű, haszonleső és durva Janoval. Egyedüllét, szegénység és főleg víziói kínozzák, melyek általában beteljesülnek. Egyik nap azt látja szemei előtt, visszajön a messzire szakadt fia. Egy imakönyvet és egy kést tart a kezében... Ez a víziója is beteljesül, Palo hazajön. Szegényen, de boldogan, mert újra láthatja Anyját..., és tele kételyekkel, vajon a szerelme, a gazdag családból való Kata igazából immár a Janoé? Jano nem örül testvére visszaérkezésének. A két fiú szembeszáll egymással. A helyzet egyre durvul. Az Anya, akinek újabb, szörnyű víziója van, annak érdekében, hogy megmentse szelídebb, gyengébb és ragaszkodóbb fiát, kegyetlen lépésre szánja el magát. Az utolsó lépés tragikus, és alapjaiban megváltoztatja a történet szereplőinek sorsát.
"Az Anyát teljes szívvel írtam. Ifjú- és férfiszívvel, gyermek- és felnőtt szívvel. Nem írtam volna meg, ha nem éreztem volna folytonosan, a jó és rossz napokon egyaránt, mily hatalmas erő, mily gyönyörűség és áldott biztonság az anyai szeretet, mely végigkísért életem során. És mégis: nem egy anyát láttam magam előtt a sok millió közül. Nem egy érdekes esetet, valami meglepőt, szenzációsat. Az anyák millióit láttam egy anyában - mint egyet a milliók között, akik feláldozzák magukat, akik a fájdalom tűzében égnek, melyet az érthetetlen és felfoghatatlan szeretet, földi küldetésük fájdalma és szépsége gyújtott meg. Több van bennük, mint bennünk, több a fájdalomból és szépségből, több abból, ami nem ebből a világból való. Összeköttetésben vannak a mennyel, összeköttetésben vannak a földdel". (Július Barč-Ivan, szlovák drámaíró)
A(z) SZTE JATE klub előadása
Hozzászólások