Boszorkányszombat v. Walpurgis-éj
A mágikus (boszorkányos) hagyományok szerint a Walpurgis-éj a legnagyobb, leghíresebb boszorkányszombat. Hagyományosan május elsejének előestéje, éjszakája, amikor a különböző tündérek, boszorkányok seprűkön, vagy egyéb különös szerszámokon lovagolva a Blocks hegyére repülnek, állati szolgáik (hollók, farkasok, medvék kíséretében), ahol különböző varázslatokat űznek, szeretkeznek, fajtalankodnak. A boszorkányszombat olyan időszak, amikor a rendes idő a visszájára fordul, kilépve a rend és hagyomány által ellenőrzött hétköznapokból minden lehetséges, minden szabadosság megengedett. Rituáléitól elválaszthatatlan a tűz, az állatokká változás, az Ördög és a Boszorkány szövetsége, a kárhozott lelkek tánca, a meztelenség, az erotika, a szellemek lovaglása. A Mester és Margaritában szereplő Sátán bálja a Walpurgis-éj hagyományának költői-szürreális parafrázisa, melynek során Margarita lemeztelenítése, testének a maga pőre valóságában való megmutatása az odaadó nőiség megtisztulásának, az önként vállalt áldozatnak és az újjászületésnek a kifejeződése. Hiszen Margarita a Sátán bálja után valójában ? míg addigi élete, halandóságával együtt megsemmisül - új életre kel szeretett mesterével együtt az elnyert halhatatlanságban.
A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása
Hozzászólások