A nibelung gyűrűje Richard Wagner szinte filmszerűen elképzelt felnőtt meséje - ennek a tetralógiának második darabja A walkür. A határtalan fantázia szülte, színpadon már-már lehetetlen igényeket támasztó képi világ megvalósítására, a hangi és színészi élményt elegyítő összművészeti alkotás életre keltésére aligha van ma alkalmasabb és felkészültebb intézmény, mint a Metropolitan Opera, Robert Lepage rendezése pedig egyenesen lenyűgöző. A zárójelenetben felcsendülő tűzvarázsról is ismert operát az a Philippe Jordan vezényli, aki nagy Wagner-dirigensek, Daniel Barenboim és Jeffrey Tate mellett dolgozott asszisztensként, mielőtt a 2000-es években elindult volna felfelé ívelő karrierje - mindössze huszonnyolc éves volt, amikor először lépett fel a New York-i Metropolitanben!
A germán mitológia részeiből „összegyúrt”, sodró lendületű történet személyiségei hihetetlen koncentrációjú erőteret hoznak létre, drámai izzással szinte felforrósítva színházi környezetüket. Nem is könnyű megtalálni a megfelelő szereplőgárdát, de ebben a produkcióban ezen a téren sem lesz hiányérzetünk. A két szerelmest - akikről később kiderül, hogy valójában testvérek - Eva-Maria Westbroek és Stuart Skelton alakítja. Az atyai parancsot megtagadó walkür címadó szerepében Christine Goerke lép színpadra, az őt kedvenceként szerető Wotan főistent Greer Grimsley kelti életre, a kegyetlen vadász, Hunding félelmetes figurájának bőrébe pedig Günther Groissböck bújik.
Vezényel: Philippe Jordan. Rendező: Robert Lepage. Díszlet: Carl Fillion. Jelmez: Francois St-Aubin. Fény: Etienne Boucher.
Szereplők: Christine Goerke (Brünnhilde), Eva-Maria Westbroek (Sieglinde), Jamie Barton (Fricka), Stuart Skelton (Siegmund), Greer Grimsley (Wotan), Günther Groissböck (Hundig). Közreműködik: a Metropolitan Opera Ének- és Zenekara.
Hozzászólások