Robert Carsen Rózsalovag-rendezése, amely New Yorkban 2017-ben került először színre és egyszersmind a HD-közvetítés programjára, az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb operaprodukciójává vált. A visszatérés most új főszereplőkkel kecsegtet, hiszen az előadás Tábornagynéja a hangnagybirtokos norvég szoprán, Lise Davidsen, Octavian nadrágszerepét pedig a többek közt a Marnie címszereplőjeként is ismerős amerikai mezzoszoprán, Isabel Leonard ölti magára.

A ferencjózsefi korszak végére áthelyezett cselekmény stílustörténeti hitelű bútorköltemények és roppant ügyes festménymásolatok között kanyarog, hogy a harmadik felvonásra egy olyan luxusbordélyba érkezzen el, amilyenről talán még a legkényesebb ízlésű korabeli arisztokraták sem álmodhattak. Ilyen Robert Carsen Rózsalovagja, amelynek elegáns nagystílűségéhez jószerint csak a benne szerephez jutó operaművészek válogatott elitcsapata fogható. „Die Zeit, die ist ein sonderbar Ding”, vagyis az idő, lám, furcsa dolog. Ezt énekli monológjában az idő múlásának rémképére ráismerő Tábornagyné, s alig hat évvel előző New York-i Rózsalovag-élményünk után, a HD-közvetítések nemzetközi közönsége is átérezheti majd e mondat igazságát. Merthogy az akkori főszereplők közül Renée Fleming és Elīna Garanča már végleg búcsút mondott a Marschallin, illetve Octavian szerepének, míg ellenben az Ochs bárót elementáris lendülettel kedves ökörré formáló osztrák basszus, Günther Groissböck és a Sophie finom alakját olyannyira hitelesen megjelenítő amerikai szoprán, Erin Morley most is megjelenik a Simon Young által vezényelt előadás színpadán.

Vezényel: Simone Young

Díszlet: Paul Steinberg
Jelmez: Brigitte Reiffenstuel
Fény: Robert Carsen, Peter Van Praet
Koreográfus: Philippe Giraudeau
Rendező: Robert Carsen

Közreműködik: a Metropolitan Opera Ének- és Zenekara

Szereplők:
Tábornagyné: Lise Davidsen
Octavian: Isabel Leonard
Sophie: Erin Morley
Annina: Katherine Goeldner
Olasz énekes: René Barbera
Valzacchi: Thomas Ebenstein
Faninal: Markus Brück
Ochs báró: Günther Groissböck