Színház

Napfogyatkozás

opera, 2 felvonás, magyar, 2009.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Sári József operájának premierjére 2000-ben, a németországi Pforzheimben került sor. A német nyelvű librettóra komponált darab sok-sok szállal kapcsolódik a magyar történelemhez és kultúrához.
Az Arthur Koestler életéről szóló szövegkönyvet Elisabeth Gutjahr jegyzi, a darab német címe (Sonnenfinsternis - Napfogyatkozás) Koestler híres regényére (Darkness at Noon - Sötétség délben) utal, maga az opera azonban nem a regény színpadi adaptációja, hanem valóságos vagy "akár meg is történhettek volna" típusú események története. Tizenegy jelenet, melyben 1914-től és 1983-ig - Koestler gyermekkorától az író öngyilkosságáig - filmszerűen peregnek az események. Dokumentumszínház - operai köntösben. Ez a magyar operajátszás hagyományában szinte ismeretlen forma korántsem szokatlan a nemzetközi zenés színház világában. Sári József művének magyarországi premierjével így kettős célt szolgálunk: közelebb hozzuk a nagyközönséghez az egyik legjelesebb hazai komponistánk művét, s ezzel párhuzamosan gazdagíthatjuk, mélyíthetjük az opera műfajáról kialakult közfelfogást.
A sokszereplős darabban minden figura valóságos személy: családtagok, a pesti és a nemzetközi irodalmi élet figurái (például Walter Benjamin, Németh Andor, József Attila, Kassák Lajos vagy Radnóti Miklós), a kommunista mozgalom aktivistái (Otto Katz). Megelevenedik a Japán kávéház színes forgataga, a spanyol polgárháború, egy kihallgatás, a valóság pedig néha összemosódik a regény valóság által ihletett fikciójával.
Farkas Zoltán zenetörténész a németországi premier után a zenével kapcsolatban így fogalmazott: "az opera partitúrája Sári eddigi alkotói pályájának szerves folytatása, sőt, logikus következménye. Néha kifejezetten az a benyomása (illúziója?) támad a komponista életművében jártas hallgatónak, hogy a régóta dédelgetett, vissza-visszatérő zenei gondolatok, gesztusok szinte új erőre kapnak, többletértelmet nyernek az opera verbalizált világában, vagy egyenesen itt találják meg igazi helyüket." Az opera "hőse", Arthur Koestler 1905-ben, Magyarországon született. Író, szépíró, filozófus, tudománytörténész, a paranormális jelenségek kutatója, több nyelven (magyar, német, héber, francia, angol) publikáló politikai gondolkodó és esszéista; a társadalmi kérdések iránt rendkívüli érzékenységet mutatott, szoros kapcsolatba került a cionizmussal, a harcos kommunizmussal, majd az antikommunizmussal, a liberalizmussal; a Nyugat válságára a távol-keleti filozófiákban kereste a választ, ám ebben is csalódnia kellett. Koestler a szellem "kalandora" volt, sorsa pedig egy különösen radikálisan megélt, jellegzetes 20. századi sors, minden kétségével, poklával, tévedésével és beismeréseivel együtt. Újságíróként, tudósítóként megjárta a Közel-Keletet, Párizst, Berlint, a Szovjetuniót, a spanyol polgárháborút és gyakran megfordult Budapesten is. 1931-ben lett tagja a német kommunista pártnak, 1938-ban lépett ki, ezután Nagy-Britanniában telepedett le. 1940-ben, angolul jelent meg Sötétség délben című regénye, mely világhírűvé tette. A könyvben a kommunizmusból való kiábrándulását dolgozta fel egy öreg orosz bolsevik történetén keresztül. A regény sokak szerint nagy szerepet játszott abban, hogy Franciaországban a háború utáni választásokon vesztettek a kommunisták. Koestler a szerelemben, a magánéletben sem az átlagemberek sebességével közlekedett, utolsó, nagy döntése is radikális volt.

A(z) Magyar Állami Operaház előadása

Bemutató időpontja:

2009. november 28., Magyar Állami Operaház

Stáblista:

Hozzászólások

1/10
FElepHánt 2009 dec. 15. - 16:54:31 1/10
Találóbb cím lenne a Zagyfogyatkozás, dramaturgiailag, zenében, képben, hangban csak zavaros vizek szennyes hordaléka. Végy egy híres Embert, ráadásul (nálunk is) híres írót, bujj el legendás figurája mögé, életének zanzásított epizódjaiból kanyaríts "cselekményt", - nem lehet belekötni, hiszen olyan nagy emberek téblábolnak a színen, mint Kassák Lajos, Walter Benjámin, Ignotus Pál és egy dinnyehéj illusztris társaságában/csúcsgagyi!!!/, szegény József Attila... Hát zene az nincs, mintha nem 60 éve beszélnék Kortárs Zenérõl, ami helyett valami totál össze-vissza dilettantismo tombo! Népmûvelési célból Koestler magvas idézeteit vetítik a jelenetek között, lehet, hogy Elolvasó-Operának kellene hívni...Szegéyn énekesek szenvednek, a Közönség nem: fogja magát és hazamegy a szünetben. Jót mulatott a Mi Adó-TízEzer-Frtjainkból - kösz, Királyi Opera --- A következõ idényben majd közadakozásból bemutatunk egy Stravinszkijt, Sosztakovicsot,Adams-ot, Ligetit...!!!