Színház

Nem félünk a farkastól

dráma, 3 felvonás, magyar, 2006.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Egy bölcsebb és egy tapasztalanatlanabb házaspár találkozik. A fiatalság és a megélt évek gőgje, mindkettő kétségbeesett tudatlansága és ennek leplezése. Humorral, rettenetes és szinte felülmúlhatatlan kegyetlenséggel, együgyűséggel, agresszióval és rengeteg alkohollal.

Ugyan mi lehetett olyan félelmetes Virginia Woolf, angol írónő munkásságában, hogy alig 20 évvel öngyilkosságát követően gúnydalocska örökítette meg a nevét, melyet egy New England-i városka egyetemének lerészegedett tanárai kántálnak nagy whiskyzések és röhögések közepette Edward Albee, nemzedéke egyik legígéretesebb ifjú drámaírójának 1962-ben született világhírűvé vált darabjában?

A mű szereplői minél gyakrabban és hangosabban éneklik a dalt, annál nyilvánvalóbb a félelmük a gyermekkoruk óta bennük "járó" kísértetektől, a számolatlan különböző időtől, mely mind egyszerre ketyeg bennük, s a számtalan különböző embertől, aki mind egyszerre üt szállást a szellemükben. Ezek az "ének" egymás fölé halmozva, mint pincér kezében a tányér, alkotják a személyüket - akárha őseik végeláthatatlan sora volna - miközben mind ők maguk abban a kerek pillanatban.
És félhetnek attól is, hogy mint Virginia Woolf Orlandójában, minden emberben van valami ingadozás a két nem között, s nemegyszer csak a ruha teszi a férfiúi vagy női külsőt, s lenn a mélyben rejlő "nem" éppen ellentéte annak, amit a felszínen látunk. Valamennyiüknek meg kell tapasztalnia, milyen ellentmondások és zavarok születnek így...
A szerelem is félelmet kelt bennük, hisz két arca van: egy fekete és egy fehér. Minden tagja kettős, és az egyik teljes ellentéte a másiknak. De oly szorosan egybefűződnek, hogy nem lehet szétválasztani őket. Mikor a szerelem közeledik fehér arcát, sima, elragadó testét mutatja és az öröm levegője áramlik körülötte, majd egyszer csak hirtelen megfordul, és fény derül a másik oldalára is, mely fekete, állati és szőrös. Már nem is szerelem, nem paradicsommadár, hanem farkas, aki körül csak a bujaság keselyűje csapkod ocsmányul és undokul...

A legfélelmetesebb mégis maga az író, Edward Albee, aki bemutatja ezt a kisded játékokba és tömény alkoholba fulladó világot, New Carthagót, mely, mint őse, megérett a pusztulásra. Van mitől félni a mű születése után negyven évvel is.

A(z) Szigligeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2006. február 18., Szigligeti Színház

Stáblista:

Alkotók

Vélemény: