"- Aki belenéz a tyúkisten lyukába, a jövőjébe pillant bele, állítólag.
- Vagy a múltjába - attól függ, hogyan tartod."
Romy Vogtländer becsenget Frank és Claudia lakásába. Az öreg hölgy leszáll a gülleni állomáson. Médeia még egyszer beszélni kíván Iaszónnal. A pestis felüti fejét Thébában. Mindegyik érkező figyelmeztetni jön, hogy a múlt kötelez. Frank, akárcsak Oidipusz, képtelen emlékezni, ezért nem rendelkezik saját jövője felett. A bűnt, apa a fiúra, már öntudatlanul átörökítette: Andreas ígér, és megtagad. Múltra ítéli Tinát, a tragédia hírnökét. Ha a múlt jelenné lesz, nincs más választás, mint megadni magunk a sors önbeteljesítő mechanizmusának. A szétvagdosott idő fájdalmas egységbe rándul össze. Schimmepfennig darabja maga is tyúkisten, varázskő, amelyen át meglátjuk a múltat. Vagy a jövőt. Attól függ, honnan nézzük.
A(z) Kisvárdai Várszínház És Művészetek Háza előadása
Hozzászólások