Színház

Össztánc

táncelőadás, 135 perc, magyar, 2001.

Értékelés:

10 szavazatból
Szerinted?

Az Össztánc születésének története valódi színháztörténeti kuriózum. Amikor 1994-ben a Víg társulata visszaköltözött a Nyugati pályaudvaron álló sátorból a régi pompájában tündöklő, felújított Vígszínház épületébe, a színház az Össztánccal nyitotta meg újra kapuit.

Az előadás új műfajt teremtett Magyarországon: egyetlen szó sem hangzik el a színpadon, mindent a tánc, a mozdulatok, a gesztusok nyelvén mondanak el a szereplők. Korok változnak, évtizedek sűrűsödnek be a színpadon; és a táncterem zárt világába minduntalan betör a történelem.

Marton László rendezésében az Össztánc nemcsak társulat-összekovácsoló előadássá vált, hanem a közönséget, sőt, egész Budapestet is újra összekapcsolta a megújult színházzal. Szimbolikus jelentősége lett az új épületnek és a nyitóelőadásnak. Mert a nyitóelőadások olyanok, mint az első szerelem, mindig emlékezni fogunk rájuk. És az Össztánc épp ilyen.

A(z) Vígszínház előadása

Stáblista:

Vélemény:

2016 febr. 25. - 23:30:21
2016 febr. 25. - 23:30:21
Pocsék, öttlettelen darab, szerintem maguknak a színészeknek is ciki. Az egész tényleg semmi más, mint történelmi pillanatok érintõleges, közhelyes felidézése, némi tánci-táncival, és esetlen gegekkel.
2015 jan. 01. - 01:28:53
2015 jan. 01. - 01:28:53
Hát...
Szilveszterkor az Össztánc volt mûsoron, kétszer is. A Víg igazi színház, a társulat és a szellemiség sokszor kiválónak bizonyult, úgyhogy: próba!
Az elsõ pár perc sokat ígérõ, odafigyelést keltõ introdukció. Aztán átcsúszik a történet egy olyasfajta történelemsorolóba, amely már szinte közhely, lásd a Magyar vándort, és megannyi más adaptációt. És itt kicsit félrefut, mert vannak ugyan a felszínen pillanatnyi gegek, de nyomasztóvá lesz a XX.század sokmindennek, ám vidámnak nem mondható történelmének idézése. Mert helyénvaló a gépfegyveres megemlékezés az erõszakos diktatúrákról és áldozataikról, de az idézésen túl kevés más jön át, csak a borzalmai. És a történet valamiért nem fut ki napjainkig, békésen lecseng a 60-as, 70-es évek rock-and-rollján, azaz végetér, mint gyermekkorunk történelem tankönyve 45-nél.
Szóval szilveszterkor nem nevettük magunkat könnyesre, és valamiért a direktor sem jelent meg a tapsnál, mint a korábbi bátor években.
szavazat: 8/10 2009 máj. 22. - 15:23:34
2009 máj. 22. - 15:23:34
Egy "idõutazás"-t kaptunk az elõadással. A jelmezek kitûnõen segitették a rendezõ és a nagyon jól táncoló szinészek munkáját.Ritkán lát az ember olyan elõadást, ahol egy szó sen hangzik el. Itt valóban csak a zene van jelen- és igy volt nagyon-nagyon jó!
szavazat: 8/10 2009 máj. 22. - 15:07:01
2009 máj. 22. - 15:07:01
Régen láttam adarabot, akkor nagy élménnyel hagytuk el a szinházat, ahol a tánc segitségével egy "idõutazáson " vettünk részt. A korabeli jelmezek frappánsan segitették elõadást az "idõutazás"-ba behelyezni.Azért szóltam hozzá, mert a közeljövõben ujra megtekintem a már végig élvezett Ösztánc darabot.
2007 nov. 23. - 15:04:40
2007 nov. 23. - 15:04:40
Én tegnap láttam ezt a daabot és nagyon tetszett, igaz a szöveg szerintem egy 14 éves gyereknek még hiányt jelenthet, nekem is csak ez hiányzott :D. Köszönöm!